Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 3. szám - dr. Horváth Mária, dr. Ficsor Mihály: Bírósági gyakorlat iparjogvédelmi ügyekben
1990/6 - SzKV 3. sz. Melléklet 53 az ipari minta újdonságvizsgálata körében értékelésre alkalmatlannak találta. Az elsőfokú bíróság a fenti határozat megváltoztatása iránti kérelmet elutasította. Az elsőfokú végzés megváltoztatása és a megsemmisítés iránti kérelemnek való helytadás érdekében a kérelmező fellebbezett. A másodfokú eljárásban visszavonta az 1. számú mellékleten található termék újdonságrontó hatására vonatkozó álláspontját, fenntartotta azonban azt az érvelését, hogy a 2. számú mellékleten (gyártmányismertetőn) ábrázolt termék útmutatásul szolgált a vizsgált ipari minta előállítására. Annak bizonyítására, hogy a 2. számú melléklet már az ipari mintaoltalom bejelentése előtt ismert volt, tanúbizonyítást ajánlott fel. Az ellenérdekű felek az elsőfokú végzés helyben hagyását kérték. A fellebbezés alaptalan. Az ipari minták oltalmáról szóló 1978. évi 28. tvr. 7. §-ának (3) bekezdése szerint a mintaoltalmat meg kell semmisíteni, ha a mintaoltalom tárgya nem felelt meg az 1. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek. Az 1. § (1) és (2) bekezdése értelmében az ipari termék külső formája ipari mintaoltalomban részesülhet, ha i'ij és oltalmát a (4) bekezdés nem zárja ki. Új a minta, ha nem jutott olyan mértékben nyilvánosságra, hogy azt bárki előállíthatta. A kérelmező a másodfokú eljárásban kizárólag az általa 2. sorszám alatt becsatolt melléklet alapján állította, hogy a mintaoltalom tárgya nem elégítette ki az újdonság követelményét, mert azt a megjelölt anyag ismeretében bárki előállíthatta. A Legfelsőbb Bíróság — egyetértve az Országos Találmányi Hivatal és az elsőfokú bíróság álláspontjával — a 2. sz. mellékletet‘nem tekintette arra alkalmas bizonyítéknak, hogy a mintaoltalom tárgya a bejelentés idején nem elégítette ki az újdonság törvényi követelményét. A becsatolt termékismertető az újdonságrontónak állított termék külső megjelenésére, szerkezeti kialakítására kellő információt nem ad. Arra sincs adat, hogy a kérdéses termék, illetőleg a termékismertető mikor került nyilvánosságra. Miután az újdonságrontónak állított termék azonosítására vonatkozó adatok — az előzőekből következően, az adott esetben — tanúbizonyítás útján nem pótolhatók, ezért a Legfelsőbb Bíróság is mellőzte a tanúbizonyítás elrendelésére irányuló kérelem teljesítését. Az ipari mintaoltalom megsemmisítésének feltételei a másodfokú eljárásban sem nyertek bizonyítást, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú végzést a Pp 259. §-a és a 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta. (Pkf. IV. 21109/1989.)
