Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 1. szám - D. Ficsor Mihály: Egy vita dokumentumai
10 Melléklet 1990/1 - SzKV (Ptk. 209 §.) nem jelent a munkavállalók részére tényleges garanciát, hiszen „indokolatlan egyoldalú előny" bizonyítása szinte lehetetlen. A munkáltatónak a feltalálókba és az újítókra hátrányos intézkedése azonnal hatályba lép, a bizonyítás kényszere a sértett féire hárul. A két új minisztertanácsi rendelettel olyan helyzet állt elő, mintha egy új jogszabály alapján bármely rendőri szerv bármikor, bárkit lefoghatna. A jogszabály elleni tiltakozást a jogalkotó azzal hárítaná el, hogy semmi ok az aggodalomra, hiszen a sértett a bíróság előtt jogorvoslatot nyerhet. Ráadásul a két minisztertanácsi rendelet hatályba lépését követően (1990. január 1. után) a bíróság előtt a munkáltató most már joggal hivatkozhat arra, hogy a 77/1989. (VII. 10.) MT rendelet 3. §. (4) bekezdése és a 78/1989. (VII.10 ) MT rendelet 6. §. (2) bekezdése számára szabad kezet adnak. 4) Az új jogszabály értelmében bármely újítás hasznosítására joga van a munkáltatónak. Ez a korábbi állapothoz képest kiterjesztő jellegű változtatás, ugyanis nem köti ki a jogszabály, hogy ez az előírás a dolgozó munkakörével összefüggő alkotásokra vonatkozik. 5) Ha egy vállalat elutasít valamely újítási javaslatot, később azt bármikor hasznosíthatja anélkül, hogy a hasznosításról az újítót értesítenie kellene, a hasznosítás feltételeiről az újítóval — előre — meg kellene egyeznie. Az újítót ugyan ilyen esetben is díj illeti meg, a jog érvényesítésére azonban nincs garancia. Ha a dolgozó a későbbiekben más munkateróleten, netán más vállalatnál dolgozik, jellemzően nem szerez, nem is szerezhet tudomást a szellemi termékének felhasználásáról. Álláspontunk szerint valamely találmányi-újítási javaslatot sem lenne szabad másnak felfogni, mint egy ajánlatnak. Az ajánlat tárgyát a vállalat — kivételes esetektől eltekintve — a megállapodásig nem hasznosíthatja. Az ajánlat elutasítása esetén a vállalat — egy későbbi megállapodásig — lemond a hasznosítási szándékáról. A két minisztertanácsi rendelettel kapcsolatban a Független Jogász Fórum szakvéleményét kértük. A szakvélemény szerint az újítások és találmányok, mint szellemi alkotások esetében az „általános szerződési feltételek" kategóriája nem alkalmazható. A szakvéleményből — egyebek mellett — kidéről, hogy az „általános szerződési feltételek" a nem jogi személyiségű gazdálkodó szervezetekre (betéti, közkereseti társaságok, gazdasági munkaközösségek stb.) nem vonatkoznak, pedig a jogalkotó által adott magyarázat szerint éppen ezek számára kívántak nagyobb cselekvési szabadságot adni. A fentiek alapján meg kell állapítanunk, hogy a 77/1989. (VII. 10 ) MT és a 78/1989. (VII. 10.) MT rendeletek a munkáltatók és a munkavállalók között az adott kérdésben fennálló jogi helyzetet jelentős mértékben, a gazdálkodó szervezetek számára újabb előnyöket adva módosítják. Megalapozottnak tartjuk az 1989. május 31- diki állásfoglalásunk azon megállapítását, hogy a Minisztertanács olyan szellemi alkotásokhoz fűződő jogokat és kötelezettségeket, magánszemélyek és jogi személyek vagyoni viszonyait, részben a munkaviszony alapvető kérdéseit szabályozta saját hatáskörében, amelyeket a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 5- §• (f), 4. §. (a) és (e) bekezdései értelmében törvényben kellett volna szabályozni. A 77/1989. (VII.10.) MT és a 78/1989. (VII.10.) MT rendeletek a korábbi gondokat nem oldották meg. Üres jogszabálynak minősíthetők, melyek elvben deklarálnak bizonyos alkotói jogokat, ezek érvényesítésére azonban nem tartalmaznak garanciákat. A találmányok (és újítások) feletti rendelkezési jog, eljárási szabályok, előny értelmezése, számítása, az „alkotói hozzájárulás" figyelembe vétele szempontjából az NSZK-ban hatályos jogi szabályozás kétségkívül példaértékű lehetne a magyar jogalkotás számára is. Ez a szabályozás a munkáltatók és az alkotók érdekeinek egyensúlyát keresi egy valódi diszpozitív szabályozás segítségével. A fenti indokok alapján követeljük, hogy 1. A Minisztertanács a 77/1989. (VII.10.) MT és a 78/1989. (VII.10.) MT rendeleteket haladéktalanul helyezze hatályon kívül 2. Az innovációt érintő jogszabályokat tényleges társadalmi vita keretében vizsgálják felül, beleértve az 1969. évi szabadalmi törvényt, valamint a most kibocsátott 77/1989. (VII.10.) MT és 78/1989. (VII.10.) MT rendeleteket is Á munkáltatók és az alkotók viszonyát érintő szabályozásnál az NSZK jogi szabályozását vegyék alapul. Igényeljük, hogy a kormányzat tegye egyértelművő, hogy az innováció, ezen belül az alkotók erkölcsi és anyagi ösztönzése mellett áll. Javasoljuk, hogy pénzben mérhető előny esetén a bruttó fedezet, mint a legtisztább, kellően szintetikus mutató legyen az első sorban ajánlott mérőszám. Találmány esetén legyen az 5 évre számított előny 10-15%-a a javasolt díjmérték. Újítás esetén a három évi előny 8-10%-a legyen az ajánlott alap-díjmérték. Ezek a díjmértékek az ún alkotói hozzájárulás figyelembe vétele következtében rendszerint csökkennek. II A két rendelet abban az esetben funkcionál megfelelően, ha a vállalat az adott találmányt rövid időn belül meg akarja és meg tudja valósítani, a vállalat vezetése a gazdálkodó szervezet hosszú távú érdekeitől vezérelve elkötelezett az innováció mellett, és az innováció fontos hajtóerejének tekinti az alkotók korrekt anyagi motiválását. Az ilyen ideális esetben vajmi kevés szükség van a kérdés rendeleti szabályozására. Sajnálatos módon a fenti ideális esetek — nem lehet tudni, meddig — a kisebb hányadot képviselik. Nem a szolgálati találmány fogalmát, hanem szabályozásának módját vitatjuk. Mint azt több ízben kifejtettük, az NSZK-beli szabályozás elveinek hazai adaptálásáért küzdünk. A jogszabálynak — megítélésünk szerint — az lenne a feladata, hogy a gazdálkodó szervezetek és az alkotók méltányolható érdekei között egyensúlyt teremtsen. Ellenezzük a vitatott két MT rendeletet, mivel ténylegesen csak a gazdálkodó szervek vezetése számára biztosítanak jogokat. Az alkotók jogait csupán deklarálják, érvényesítésükre konfliktus esetén nem tartalmaznak garanciákat.
