Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 2. szám - Dr. Horváth Mária, Dr. Ficsor Mihály: Bírósági gyakorlat iparjogvédelmi ügyekben
1990/4 - SzKV Melléklet 47 alapozhat meg szabadalmi oltalmat, ugyanúgy az „összevonás" sem. A műszaki lehetőségek ismeretében csupán gazdasági döntést igényel, hogy egy vagy több II. jelű kolonna kerüljön megépítésre. A bíróság szerint nem jelent előítéletet gyártósorban elhelyezett berendezések technológiai szükségszerűségből kialakított elrendezése, illetve előítélet leküzdését egy ilyen elrendezés megváltoztatása. A szakember tevékenységéhez tartozik a technológiai vagy gazdasági okokból megfelelőbb elrendezés kialakítása. A megoldás iránti esetleges külföldi érdeklődés az újdonság körében nem értékelhető; paraméterek hiányában még az egyébként nem vitatott műszaki haladásra sem bizonyíték. A bíróság szerint sem felel meg a bejelentés az Szt. 41. §. (1) bekezdésének, e körben is helyesek voltak az OTH kifogásai, amelyeknek a kérelmező meg sem próbált eleget tenni. A folyamatábra, a berendezések egyértelmű megnevezése, működésének ismertetése stb. nem tartoznak a know-how mélységű adatok közé, annál inkább a leírással szemben támasztott követelmények közé. Mivel a bejelentés sem az újdonság követelményének, sem a leírással szembeni előírásoknak nem felel meg, a bíróság a megváltoztatási kérelmet elutasította. (3. Pk. 20822/1989.) A korábbi elsőbbségű szabadalom tárgyával való egyezés (az igényrontás) megállapításánál irányadó szempontok (Szt. 6. § (3) bek. c) pont; ill. 13. §). A kérelmező az (I) általános képletű N-alkilezett dipeptid-származékok előállítására kért szabadalmi oltalmat. Megoldását az jellemzi, hogy valamely (II) általános képletű vegyületet valamely (III) általános képletű foszfinsavanhidrid jelenlétében valamely (IV) általános képletű vegyülettel reagáltatnak 7-12 pH mellett, 50 °C alatti hőmérsékleten. Az Országos Találmányi Hivatal a szabadalmi bejelentést az Szt. 6. §-a (3) bekezdésének c) pontjára hivatkozással elutasította azzal az indokkal, hogy a bejelentés tárgya megegyezik a 187 631 lajstromszámú magyar szabadalommal, amelynél karbonsav-amid csoportokat tartalmazó vegyületek — különösen peptidek — előállítása végett valamilyen — kívánt esetben védett — karboxilcsoportot tartalmazó vegyületet reagáltatnak — kívánt esetben védett — aminocsoportot tartalmazó vegyülettel di-( 1—4 C-atomos)-alkil-foszfinsavanhidrid jelenlétében 0-50 °C-on. Az Országos Találmányi Hivatal álláspontja szerint a két eljárásnál a reakcióba vitt anyagok és a reakció körülmények azonosak. A peptid szintézisnél az aminosavak közé kell sorolni az aminocsoportot tartalmazó heterociklusos vegyületeket is. A kérelmező a bíróságtól kérte az Országos Találmányi Hivatal határozatának a megváltoztatását. A saját megoldása és az ütközőként megjelölt korábbi megoldás elhatárolása végett a következőkre hivatkozott: a korábbi szabadalom szerint szabad karboxilcsoportot tartalmazó vegyületet reagáltatnak szabad aminocsoportot tartalmazó vegyülettel. Ezzel szemben a bejelentésnek megfelelő megoldás a szabad iminocsoportokkal való reakción alapszik. A korábbi szabadalom által védett kör meghatározásánál nem lehet figyelembe venni a bejelentő szabadalmi bejelentése elsőbbségi napja után benyújtott példákat. Lényeges eltérés, hogy a bejelentés szerinti megoldásnál nincs szükség a reakcióban részt nem vevő funkciós csoportok külön lépésben történő megvédésére és nincs megkötve a kiindulási anyagok aránya. A Fővárosi Bíróság elutasította a megváltoztatási kérelmet. Álláspontja szerint a bejelentés szerinti (IV) általános képletű iminocsoportot tartalmazó vegyület nem különbözik oly mértékben a korábbi szabadalommal védett aminocsoportot tartalmazó vegyülettől, hogy az elegendő lenne új szabadalom megalapozására. A peptidszintézisnél az iminocsoportot tartalmazó heterociklikus vegyületek némelyikét is az aminosavak közé sorolják. Igényrontás szempontjából nem lehet figyelembe venni azt, hogy az ellentartott példákat később nyújtották be, mint a kérelmező szabadalmi bejelentését, mert az oltalmi kört nem a példák, hanem az igénypontok határozzák meg. Nem alapozza meg az oltalmat a védőcsoportok alkalmazásának a mellőzése, mert erre a korábbi szabadalom szerint is csupán „adott esetben" volt szükség. A kiindulási anyagok egymáshoz való arányának meghatározása nem jelent értékelhető különbséget. Az elsőfokú végzés ellen a kérelmező fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy a szabadalmi bejelentésben megjelölt (IV) általános képletű imino-vegyületek nem azonosak az ütközőként megjelölt korábbi szabadalomban alkalmazott kiindulási vegyületek egyikével sem. Annál ugyanis kiindulási vegyületként egyértelműen valamilyen amino-vegyületet kell alkalmazni. Ezzel szemben az oltalmazni kért megoldásnál a kiindulási anyag imino-vegyület, amely lényegesen különbözik a felhozott szabadalom igénypontja szerinti amino-csoportot tartalmazó vegyületektől. Igaz, hogy az irodalomban a természetes aminosavak közé sorolják az aminocsoportot tartalmazó vegyületeket és az iminocsoportot tartalmazó heterociklusos vegyületeket is. Ez utóbbiak azonban kémiai tulajdonságaik szempontjából eltérnek az aminocsoportot tartalmazó alifás vagy aromás aminosavaktól. Ez az eltérés megalapozza a szabadalmi oltalmat. Arra is hivatkozott, hogy az ütközőként megjelölt szabadalom leírásában sehol sem hivatkoztak a prolinhoz hasonló, iminocsoportot tartalmazó vegyületekre. A prolint tartalmazó 14. és 16. példa nem esik az igénypontban megfogalmazott oltalmi kör alá. Ezért az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy ezeknek a példáknak a későbbi benyújtása az igényrontás szempontjából nem vehető figyelembe. A kérelmező hivatkozott arra is, hogy a 187 631 lajstromszámú szabadalom egyértelműen nem definiálta a védőcsoportok kérdését. A leírás szerint a reakcióban részt nem vevő funkciós csoportokat védeni kell. Ezzel szemben az oltalmazni kért megoldásnál nincs szükség ezeknek külön lépésben történő megvédésére. Végül a kérelmező igénypontját akként korlátozta, hogy ezzel a kettős oltalom elkerülése végett kizárja az alkalmazott kiindulási anyagok köréből a prolint. A fellebbezés alapos. Az Szt. 6. § (3) bekezdésének c) pontja értelmében a találmány nem részesülhet szabadalmi oltalomban, ha tárgya korábbi elsőbbségű szabadalom tárgyával egye
