Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1988 (93. évfolyam, 1-4. melléklet)
1988 / 2. szám - dr. Zakariás Egon: Húsz éve működik a Magyar Gazdasági Kamara Védjegy Bizottsága
26 Melléklet 1988/6 -SzKV DR. ZAKARIÁS EGON Húsz éve működik a Magyar Gazdasági Kamara Védjegy Bizottsága Az állandóan változó követelmények az élet minden területén, de különösen a gazdaságban alkalmazkodásra képes magatartást, az új módszereknek a gondolkodásba való átültetését és megvalósítását követelik meg. Húsz éve, amikor a korábbi gazdaságirányítási módszerek nyilvánvalóan nem feleltek meg a követelményeknek, olyan új, korszerű eszközökre volt szükség, amelyek az egyént és a gazdálkodó egységeket egyaránt a hatékonyság irányába terelik. Az akkori Magyar Kereskedelmi Kamara olyan Bizottságokat hívott életre, amelyek ismertették és terjesztették a korszerű gazdálkodási módszerek gyakorlatát az érdekeltek körében; ezek egyike volt a Védjegy Bizottság. A Bizottság alapvető célja a védjegyek használatának, korszerű gyakorlatának és kereskedelmi jelentőségének ismertetése, a nemzetközi gyakorlat megismerése és a magyar vállalatok ilyen irányú érdeklődésének kielégítése volt. E tevékenységet a társadalmi munka szervező erejére támaszkodva kellett és lehetett megvalósítani, s az igen magas szakmai színvonal biztosítékát a felkért szakértők kiemelkedően széles körű ismeretei és tapasztalatai nyújtották. Igazolni kellett, hogy a védjegy, a cégnév, az eredetmegjelölés nem pusztán egy elnevezés, hanem a hazai és a külföldi gazdasági verseny egyik eszköze, amely a marketing keretében egyaránt szolgálja az egyén érdekeit és segíti a vállalatok gazdaságos munkáját. A Bizottság kezdeti időszakban 12 fős elnöksége, a kiterjedt feladatok miatt időközben 20 főre egészült ki. A védjegy-gyakorlat komplexitásából kiindulva a felkért elnökségi tagok között jogászok, közgazdászok, reklám-szakértők és más részterületek szakemberei találhatók, akiknek munkáját elnök irányítja és titkár koordinálja, elnökségi tanácskozásokra évenként maximálisan négyszer kerül sor. A jelentős, konkrét irányultságú munkák szakcsoportokban folynak. Az elnökségi tanácskozások igen gyakran egy-egy vállalat, vagy szövetkezet meghívására különböző városokban kerülnek megrendezésre, amellyel kettős célt kíván a Bizottság elérni: egyrészt a helyi gondok megoldásának keresésével lehet gyakran előrelépni, másrészt a meghívó is tájékozódik a Bizottság munkájáról, így a kamarai szolgáltatásainkat igénybeveszi, ha arra a jövőben szüksége van. Visszatekintve az elmúlt időre, nem cél és nem is lehet az elvégzett munkát a maga teljességében bemutatni, így a részekből kell az egészet összeállítani. Néhány valóban kiemelkedő eredmény jelzésével a múlt tapasztalataira támaszkodva, a jövőre vonatkozó munkának kívánunk irányt mutatni. A Bizottság egyik fő törekvése az volt, hogy a gazdálkodó szervezetek körében védjegyek és árujelzők jelentőségére felhívja a figyelmet. Az 1967, évi 186 hazai védjegy-bejelentés 1987 évre 523 bejelentésre növekedett. Ez kétségtelenül számszerű növekedést jelent, de ezek mögött a számok mögött mi a konkrét eredmény? A gazdasági versenyben a bejelentők jobban alkalmazzák marketing munkájukban (bel- és külföldön) a megfelelően lajstromozott védjegyeiket? A válasz nem megnyugtató. A gazdasági vezetők többsége csak arra törekedett, hogy a jól-rosszul kialakított ábrát, emblémát vagy más megjelölést lajstromoztassák. A döntést követő végrehajtás azonban általánosságban tudatlanságba fulladt. Erre jellemző, hogy nem egy esetben a Védjegy Bizottságot kérték fel a lajstromozásra. A másik fogyatékosság, amelyen a Védjegy Bizottság változtatni kívánt, az ábrák és szóvédjegyek tervezése. Az egyik vizsgálat megállapította, hogy az utóbbi évtizedekben rohamosan csökkentek a szóvédjegyekben alkalmazott olyan magyar szavak, amelyek jól kimondhatok idegen nyelveken is. A nyelvi és tudati környezetvédelem hatékony művelése pedig különösen fontos e téren, hiszen a védjegyeket naponta látjuk, halljuk, gyermekek, felnőttek egyaránt. Ha a sok idegen hangzású szóval jelölt áru vagy szolgáltatás láttán az átlag fogyasztóban az a téves hiedelem keletkezhet, hogy importált árut kap. A Bizottság ad hoc testületéi tehát a tervezés színvonalára és az újdonságkutatás szükségességére hívták fel a figyelmet. A tanácsadás számos esetben arra is kiterjedt, hogy a két vállalat ütköző vagy annak vélt védjegyét megvizsgálva véleményt nyilvánítson. Ez a véleménynyilvánítás, vagy szakvélemény természetesen nem volt kötelező érvényű a felekre, azok mégis minden esetben elfogadták. A tájékoztató munka egyik jelentős tényezője a konferenciák rendezése és az előadások szövegének nyomtatásban való megjelentetése. A Bizottság az elmúlt két évtized alatt 16 konferenciát rendezett, többségében nemzetközi jelleggel. A konferenciákon összesen 95 magyar és 31 külföldi előadó kapott lehetőséget, hogy a védjegyhasználat gyakorlatáról és elméletéről kifejtse véleményét. Az összes bizottsági szerkesztésű szakmai kiadvány száma 22, ezeket az egyetemek, főiskolák és a hazai és külföldi könyvtárak egyaránt megkapták, s több kiadvány keresett oktatási anyaggá vált. A széles körű tájékoztatást szolgálta a különféle kiállítások és „Védjegy-szemlék" megrendezése; 1977-ben valósult meg az I. Magyar Védjegykiállítás, amely a maga idejében egyedülálló kezdeményezés volt. Különös jelentősége abban állott, hogy a védjegyeket a felhasználás lehetőségeivel együttesen, a reklámeszközökön, a termékeken lehetett bemutatni, így önkéntelenül összehasonlítási lehetőséget is biztosított. Ezen a kiállításon 80 magyar vállalat 300 védjegye volt látható. A tapasztalatokon felbuzdulva, a Védjegy Bizottság a HUNGEXPO-val együttműködve megrendezte az I. és II. TRADE MARK Kiállítást, amely már nemzetközi jellegű lévén, szovjet, egyesült államok-beli, lengyel, csehszlovák, NDK- és NSZK-beli, francia, olasz, svájci, belga és angol cégek küldtek védjeggyel ellátott termékeket és védjegy-hordozókat. Az anyagi lehetőségek apadásával a kiállítások helyett „VÉDJEGY—SZEMLEK" megrendezésére vállalkozott a
