Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1988 (93. évfolyam, 1-4. melléklet)
1988 / 2. szám - dr. Farkas Erzsébet: Az első és második indikáció szabadalmazhatósága az Európai Szabadalmi Egyezmény alapján és a magyar szabadalmi törvény adta lehetőségek. Első rész
22 Melléklet 1988/6 -SzKV kapott, amelyben a Tanács hosszan részletezte azokat az indokokat, amelyek alapján a második indikáció nem látszik szabadalmazhatónak. 1982. novemberében a fellebbező egy beadványában azt kérte az EPC Art. 112(1)-nek megfelelően, hogy azt a kérdést, hogy a második indikációs gyógyászati találmányok szabadalmazhatók-e, terjesszék a Kibővített Fellebbviteli Tanács elé. A kérésnek eleget téve, a következő jogi kérdést terjesztette a Fellebbviteli Tanácsa Kibővített Fellebbviteli Tanács elé: Engedélyezhető-e szabadalom olyan alkalmazási igényre, amely egy anyag vagy anyagösszetétel emberi vagy állati test terápiás kezelésére való alkalmazására vonatkozik. c) A Bundesgerichthof döntése (62) Az NSZK Szabadalmi Hivatala elutasította a bejelentést. A bejelentő fellebbezett, fenntartva az 1,4-dihidro- 2,6-dimetil- 4-(3'-nitro-fenil)- piridin-3,5- dikarbonsav- 3-(béta-metoxi-etil)- észter-5-izopropil- észter cerebrális elégtelenségek kezelésére és cerebrális szer előállítására való alkalmazására vonatkozó igényét. A Bundespatentgericht a fellebbezést elutasította. A bejelentő ismét fellebbezett, és a fellebbezésnek a BGH helyt adott. „Ezen Bíróság véleménye szerint egy kémiai anyagnak egy betegség kezelésére való alkalmazására vonatkozó igény magába foglalja ezen anyagnak a betegség terápiás kezelésére bemutatott formulázását (Benzolszulfonil-karbamid" döntés (20), „Szitoszteril-glikozid" döntés (21)). Az 1976-ban módosított törvény ezt az értelmezést nem változtatta meg. . . A Bíróság által szabadalmazhatónak tartott alkalmazási találmány független az alkalmazott anyagtól. Egy anyagnak egy speciális cél elérésére való alkalmazására vonatkozó igény oltalmat nyújt az anyag bemutatott formulázásával szemben, függetlenül attól, hogy az igény terápiái vagy bármely más célra (pl. herbicidként vagy peszticidként való alkalmazásra) irányul.. . Az igaz, hogy az alkalmazásra engedélyezett szabadalomra nem lehet azokkal a harmadik személyekkel szemben hivatkozni, akik az oltalom alatt álló anyagot gyógyszerként előállítják és szívbetegségek kezelésére használják (Id. az 1 358 951 számú nagy-britanniai szabadalmi leírást). ... A szóban forgó igényű szabadalom mindenképpen magába foglalja a csomagolások elkészítését a cerebrális elégtelenségek kezelésére való alkalmazást tartalmazó tájékoztatókkal együtt. Ez a szóban forgó igényt tartalmazó szabadalom tulajdonosának kizárólagos joga----. . .A „Szitoszteril-glikozid" döntésben ez a Bíróság úgy ítélte meg, hogy egy (ismert) anyagnak egy betegség kezelésére való alkalmazása iparilag alkalmazható, mivel az anyagnak a találmány szerinti terápiás célra bemutatott formulázása az ipari szektorban valósítható meg. ... A törvény 5(1)§-a első mondata szerint az emberi test terápiás kezelési eljárása iparilag nem alkalmazható találmány a törvény 5(1)§-a szerinti értelemben véve, bár az 5(2)§ második mondata szerint ez nem vonatkozik azokra a termékekre, különösen anyagokra vagy anyagösszetételekre, amelyeket bármely ilyen eljárásban használnak. A 3(3) § pedig kimondja, hogy bármely, a technika állásához tartozó anyag vagy anyagösszetétel, amely az 5(2)§-ban említett eljárásban alkalmazható, nincs kizárva a szabadalmazhatóságból, feltéve, hogy az anyag bármely ilyen eljárásban való alkalmazása nem tartozik a technika állásához.. . . . . . A hazai és külföldi irodalomban a nézetek különbözőek a tekintetben, hogy ez az Art 52(4)-gyel azonosan megfogalmazott előírás útjában áll-e olyan találmány szabadalmazhatóságának, amely gyógyszerként ismert anyag olyan betegség kezelésére való alkalmazására vonatkozik, amelyre korábban nem használták. Ez a Bíróság úgy látja, hogy nincs útjában. Noha a szabadalmi törvény 5(2)§-ának első mondata, amely szerint az emberi test terápiás kezelésére szolgáló eljárások iparilag nem alkalmazhatók, kizárni látszik az ilyen találmányok oltalmát, a Szabadalmi Törvény revíziójának értelmét, célját és egész összefüggését tekintve az 5(2) § első mondatát úgy kell értelmezni, hogy nem áll útjában olyan találmány szabadalmazhatóságának, amely más betegségek kezelésére ismert kémiai anyagnak olyan betegség kezelésére való alkalmazására ad kitanítást, amelyet korábban ezzel az anyaggal nem kezeltek. Az Art.52(4) és 54(5) megalkotásának története, amelynek szövegét az 5. és 3(3) § átvette, azt mutatja, hogy nem volt a jogalkotók szándékában az ilyen találmányok szabadalmi oltalmának kizárása, hanem a Bíróságokra hagyták a döntést. ... . . . Sem etikai, sem jogpolitikai megfontolások nem állnak olyan alkalmazási találmányok szabadalmazhatóságának útjában, amelyek formulázott kémiai anyagokról és ezek emberi test terápiái kezelésére való alkalmazásáról gondoskodnak. ... A kopaszság megakadályozására alkalmas kozmetikai-sebész éti eljárásra vonatkozó döntésében ez a Bíróság felvetette annak a kérdését, hogy vajon szocioetikai megfontolások indokolják-e az emberi test kezelési eljárásainak a szabadalmazhatóságból való kizárását ... A következő döntéseiben, amelyek anyagoknak emberi test terápiás kezelésére való alkalmazására vonatkoztak („Benzolszulfonil-karbamid" döntés (20), „Szitoszteril-glikozid" döntés (21)), határozottan azt állította, hogy iparilag alkalmazhatók, és nem tért vissza annak fontolgatásához, hogy vajon ilyen módszerek ki lehetnének-e zárva a szabadalmazhatóságból szocioetikai okok miatt ... A Szabadalmi Törvény azon előírásai, amelyek az olyan találmányok kizárásáról intézkednek, amelyek nyilvánosságra jutása vagy alkalmazása a közrenddel és erkölccsel ellentétes lenne, nevezetesen a Szabadalmi Törvény 2(1)§-ának első klauzulája (Id. EPC Art. 53(9)) nem említi az emberi test terápiás kezelését. Az a kitanítás, hogy a szenvedők egy betegségből kigyógyíthatók, ha egy speciális anyaggal kezeljük őket, teljesen összhangban van azzal, amit az erkölcs parancsol/diktál, elősegítvén a köz jólétét . . . A feltaláló jutalmaként ilyen kitanítás közlésért korlátozott időre adott kizárólagos jog engedélyezése — a néha kifejtett nézetekkel szemben — nem viseli magán az erkölcstelenség bélyegét.... . . . Mivel a BPatG által felhozott okok nem indokolják a bejelentés elutasítását . . a kérdéses döntést hatálytalanítani kell, és az ügyet visszaadni a „Bundespatentgericht-nek." (A Szabadalmi Törvény 108. §-a értelmében a Bundesgerichthof fellebbezés esetén maga nem dönthet, hanem vissza kell adnia az ügyet a Bundespatentgericht-nek további vizsgálatra és döntésre. Ilyen körülmények között azonban a Bundespatentgericht kötve van ahhoz, hogy döntését a Bundesgerichthof véleményére alapítsa abban a kérdésben, amelyben a fellebbezés történt.) A BGH döntésével kapcsolatos első kommentár Klöpsch (63) nevéhez fűződik. „. . . A „Hidropiridin" döntés. . . két szempontból különösen fontos:
