Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)

III. Caraffa, Nigrelli, Heissler parancsnoksága a váradi ostromzár éveiben (1688-1689)

magyarországi vármegyék vállalták a felemelt repartitiót. Erre buzdítja Szabolcsot is „mert ki tagadhatná meg ennek teljes erejével való támogatását". Ezt egyaránt parancsolja a kegyes uralkodó iránt köteles hűség, az édes haza szeretete. Másként nem is szabad, de nem is lehet cselekedni. Nagyon bízik benne, hogy az uralkodó példáját - aki már minden ősi kincsét feláldozta - a vármegye közönsége is követni fogja. A vérüket és életüket feláldozni kész katonákat a téli szállás biztosításával nem teszik ki az időjárás viszontagságának. Ezért a vármegyét (külön választva a hajdúvárosokat) havonta 1000 orális és 1000 equilis porció adására kötelezi. Ennek beszedésére felhatalmazta Thonser hadbiztost. Vele együtt nem is hasztalanul fáradoztak azon, hogy a vármegye repartitiója ne legyen több, mint az előző években. Azt sem hagyhatja dicsekvés nélkül, hogy Alsó-Magyarország vármegyéi - akikhez képest ez az országrész kevesebb kárt szenvedett - majdnem felét vállalták az idei szállásterheknek. A pátens utolsó mondata szól a beszállásolt katonaság által okozott károkról. Ez az egy mondat egyben figyelmeztetésként hangzik „Nincs aki kételkedne a katona fegyelmének és kártevésének meggátlásában ugyanis mindig igyekeztem a katonák zsoldjáról és az országrész nyugalmáról gondoskodni. Sohasem tűrtem a törvénytelenséget. Ennek oka az elégtelen ellátás volt."

202 Azt nem tudjuk, hogy a vármegye vezetői mikor kapták meg Caraffa pátensét, mert tárgyalni több mint egy hónap múlva kezdte a közgyűlés. Amúgy sem siettek a kivetéssel, sem a tavaly felvett kölcsön törlesztésével. Gróf Csáky István országbíró november 7-én kelt levele a Jacobus Retting Wallis ezredbeli kapitány által kölcsönadott ötszáz forintot sürgeti megadni.

205 Thonser hadbiztos december 15-én kelt levelével figyelmeztette a vármegyét, hogy Caraffa leveléből megérthették az új kivetést. Már két hónapi összeget kellett volna megkapnia, de eddig semmit nem kapott. Ezért Puecket[?] kapitányt küldi a vármegyébe, hogy katonáival kezdje meg a beszedését. A közgyűlést is hívják össze, és az időpontját közölje vele, „ha lehetséges maga is megfog rajta jelenni".

204 202 Fasc. 106. No. 48. Bécs, 1688. nov. 9. A hajdúvárosok repartitióját már az év elején elkülönítették a vármegyéjétől. A mostani kivetés, ha még mindig 13 és 12 krajcárral számítják a porciókat, kb. 12 500 rénes forintra rúgott. Némi változást jelentett a porcíókivetésben az, hogy Bátornak egy része mindig Szatmár vármegyéhez adózott. Év eleje óta ezt a részt is elkülönítették Szabolcstól adófizetés tekintetében. A nyár folyamán pedig a bátori uradalom - mint a Rákóczi-árvák vagyona - Kollonich Lipót kalocsai érsek gondoksága alá került. Fasc. 106. No. 18. Szatmár, 1688. jan. 5.; Fasc. 105. No. 15- 1688. jan. 20.; Prot. 15. fol. 12. 1688. febr. 6; Fasc. 106. No. 17 Bátor, 1688. febr. 24.; Fasc. 106. No. 18. Szatmár, 1688. jún. 3.; Prot. 15. fol. 38-39- 1688. szept. 10. 203 Fasc. 106. No. 37 Lőcse, 1688. nov. 7 204 Fasc. 106. No. 49. Debrecen, 1688. dec. 15.