Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)

III. Caraffa, Nigrelli, Heissler parancsnoksága a váradi ostromzár éveiben (1688-1689)

A vármegye vezetői tudták, hogy mint korábban, ez évben sem kerülhetik el a repartitiót, de alább megkíséreltek mindent annak elviselhetőbb mértékű kivetése érdekében. Ezért írtak közbenjárást kérve még a nyár végén gróf Csáky István felső-magyarországi főkapitánynak. Az ugyan megígérte támogatását, de nyíltan megmondta, hogy az elmúlt országgyűlésen is felmerült a felső-magyarországi vármegyék közös panasza, miszerint „mostanában ez közönséges terhnek supportalasaban [elviselésében] nagy hiányos mértéket tapasztalhattyuk, mintha nem ezen országbeliek volnánk..." Az ez évi porciók kivetése Caraffa tábornokra van bízva, aki ismeri ennek az országrésznek az állapotát és maga is közbenjárását ígérte.

190 Caraffának Bécsbe távozása után (körülbelül ugyanolyan hatáskörrel, mint azé volt) az uralkodó gróf Aspremont generálist bízta meg. Aspremont nemcsak Felső-Magyarország vármegyéinek, hanem az egykorú Partiumnak és a Debrecenben állomásozó, Várad ostromzárát vezető Corbellinek is parancsnoka volt. Alatta vagy mellette a felső-magyarországi katonai parancsnok gróf Csáky István országbíró volt. Aspremont első intézkedését a vármegye vezetői május 13-án kapták meg. Ennek hangja némileg enyhébb, ha különbözik elődjének stílusától. Hivatkozik a május 8-án kiadott parancsára, amelyben közölte a vármegyével, hogy őfelsége szolgálatának maradéktalan teljesítésével az ország javát szolgálja. De nem kevésbé ezt kívánja az ország védelme is. Két rendelkezést kell maradéktalanul teljesíteni: a katonák számára a hadiszerek szállítását és az élelemmel való ellátásukat. Ezért a vármegye válasszon felelős biztosokat, azok tartsanak kapcsolatot a szomszéd vármegyékkel a fuvarok kiállítására. Az élelem és gabona szállításában semmi fennakadás ne legyen. A másik rendelkezése a szökött katonákkal való bánásmódra vonatkozik. A Pálffy-ezredből sokan szöktek meg, és fosztogatásból éltek. A szökevényeket a vármegye fogja el, ha ezt nem cselekedné, az elöljárókat hívja majd számadástételre.

191 A parancs vétele után május 23-án a közgyűlés Apagyi György alispánt és Tolvaj Ferencet követként küldte hozzá „bizonyos félreértések, valamint a szegénységet és nemességet érintő ügyek megtárgyalására". Ajándékot is vittek: négy jó vágómarhát. Amit utasításban kaptak, azt június 16-án már jelentették a közgyűlésnek, amely még aznap visszaküldte őket a válasszal.

192 De némileg érezhető már a múlt évi országgyűlés következményeként a beszállásolt, vagy az ide-oda 190 Fasc. 106. No. 50. Eperjes, 1688. aug. 22. 191 Fasc. 107 No. 84. Eperjes, 1689. máj. 13. Az említett máj. 8-i parancs nincs meg a levéltárban. 192 Prot. 15. fol. 72. 1689. máj. 23.