Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)
II. Katonai megszállás Caprara és Caraffa idején (1685. szeptember - 1687. december)
mindezekről jól számot vessenek. A továbbiakban azonban szeretnének minél hamarább hazamenni, mert az eddigi költségek miatt már a lovaikat is el kellett adni, de nem mehetnek el, mert „bizonyosak vagyunk pedig abban, Sz[ent] Thamás napig [dec. 29.] ő Felséghe itt lehessen. A Coronatio [I. József koronázása] is mikor lészen, Isten tudgya végét gyűlésünknek Karácsonyig nem reménlyük. " Kérik, hogy a közgyűlés határozzon a további költségükről, „vagy hogy helyünkbe oly követ Attya fiat surrogallya, az ki próbállya meg, mi legyen az Posonyi Piacz, kik vagy keveseb kölcségen szolgállyanak... " Ők a vetés és szüret idején is itt voltak, „házunktul való távul létei mit importált [mibe került] magával kiki meg ítélheti. " lo5 A vármegye országgyűlési követeinek az értesülése a porció kivetéséről nem volt egészen pontos. Amint Caraffa november 21-én értesítette a vármegye vezetőségét, a kivetés az általa megjelölt időpontban tartott értekezleten az uralkodótól kapott felhatalmazás alapján megtörtént, a vármegyékkel „az ország uralkodója iránt kötelező hűség bizonyítékaként megállapodott" [BI], A vármegye ott előadott parancsára közölte, hogy azok a katonák, akiknek birtokuk van a vármegyében, tartoznak a rájuk vetett summát megfizetni „mentesek csak azok maradnak, akiknek nincsen telke" [BI], Az alispánokat és szolgabírákat felhatalmazza, hogy minden vármegyében - jelesül pedig itt Szabolcsban - a fizetni vonakodókkal szemben a katonai erővel való végrehajtásra a német katonák parancsnokaitól kérjenek karhatalmat. Mivel pedig a lakosoktól a katonák saját pénzükön is vesznek bizonyos élelmet és egyet-mást, s ebből rendszerint vita lesz, ennek elkerülése végett a zab kassai köblének árát császári garasban 24, az árpáét 2 és fél rénes forintban állapítja meg. 100 De az országlakók se merjék drágábban adni, hogy a katona is megélhessen. A katona ingyen ne követeljen semmit, ha nem ajándékképpen kapja. Az útlevél nélkül kóborló katonákat a vármegye fogdossa össze és adja át a végbeli kapitányoknak, azok küldjék őket a kassai parancsnoksághoz. „Ezt a parancsomat a főparancsnokság különös ellenőrzése mellett mindenkinek kötelessége végrehajtani. "[BI] 167 December első napjaiban a beszállásolt katonaság megérkezett a vármegyébe. Szabolcsba de Wallis alezredes, Debrecenben Heissler vezérőrnagy parancsnoksága alatt voltak beszállásolva. A hadbiztosítást Wilhelm Thonser látta el. Thonser december 6-án értesítette Szabolcs vármegyét, hogy a novemberi-decemberi porció 2500 rénes forint. Ezt már de Wallis megérkezése napján követelte, 16 5 uo. 166 Fasc. 105. No. 19. Eperjes, 1687 nov. 21. (Eredeti pátens, hiteles aláírás, pecsét.) A császári garas, grossus latus, vagy caesareus = 8 dénár = 4 krajcár. 167 Fasc. 105. No. 18. 1687 dec. 1.: Fasc. 105. No. 22. 1687 dec. 22.
