Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)
IV. A vármegye terhei Várad és Gyula ostromának hónapjaiban (1689-1690)
Augusztus második felétől szeptember végéig a megyei vezetőség folyamatosan tárgyalt a kassai főhatósággal, a váradi ostromzár újonnan kinevezett parancsnokával, gróf Leopold Schlick ezredessel, a szabolcsi és szatmári várak ellátásáért felelős hadbiztossal. A félegyházi tábor téli takarmánnyal való ellátása érdekében 100 kaszást és 300 szekeret kellett szeptember elején kiállítani, ugyanakkor a Kalló megerősítésére küldött lovasság számára élelemről, takarmányról kellett gondoskodni. Ez a vármegye érdeke is, „ugyanis ha a katona készen kapja a takarmányt nem merészeli a szegény lakosokat zsarolni, és akár szüksége van a takarmányra, akár nincs, a nemes vármegye így elkerüli a kártételt. " [BI] A váradi ostromzárhoz szeptemberben 300 köböl gabonát szállíttattak. Schlick ezredesnek ajándékba 230 magyar forintért 6 ökröt vásároltak, szeptember végén pedig megkapták Kassáról az értesítést, hogy a tokaji, kallói és szatmári katonai magtárak feltöltésére a kincstár 8000 köböl gabonát kíván felvásárolni. 264 A balkáni sikertelen hadművelet, főleg azonban Belgrád feladása meglepő következménnyel járt, s ennek hatása még Szabolcsban is érezhető lett. Nemcsak a kancellária által az uralkodó aláírásával ellátott mandátum, hanem az október-november folyamán egymást érő felső-magyarországi, és a tiszántúli vármegyékben működő katonai vezetők intézkedései is erről tanúskodnak. A kancellária figyelmeztette a vármegyét, hogy az ellenség és a hazai elégedetlenek tevékenysége is élénkülőben van. „Ezt megakadályozandó minden erőnkkel azon leszünk, hogy minden hívünket megvédelmezzük és óhajtott biztonságban őket megóvjuk ... Teljesen biztosak vagyunk az irántuk tanúsított hűségetekben és nem engedtek az ellenség csábításainak könnyen hívő népnek, inkább minden igyekezettel ellene állottok és annak minden hazugságát elutasítjátok. Mivel a hatalmas ellenség ellen való háború nagy költséggel jár, feltett szándékunkat hogy Magyarország terheit könnyítsük, a hűséges karokat és rendeket, valamint a szegénységet a porció könnyítésével megvigasztaljuk, nem lehet teljesíteni, " [BI] Ennek ellenére elvárja, hogy Isten és az apostoli király iránti hűségüket továbbra is megőrzik, a hitetlenek tanácsának nem engednek, és hűségükben nem fogyatkoznak meg. De ha mégis lennének ilyenek, a vármegyék főispánjai a legközelebbi katonai erő segítségével fogják el s megérdemelt büntetéseik végett küldjék ide, Bécsbe. Reméli azonban, hogy az idejében megtett intézkedésekkel az ellenállásnak elejét lehet venni. 265 264 Fasc. 108. No. 91. Bécs, 1690. okt. 20. 265 Prot. 15. fol. 131. 1690. okt. IL, 20.
