Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)

IV. A vármegye terhei Várad és Gyula ostromának hónapjaiban (1689-1690)

A török elleni háború hadszíntere 1689-ben a Balkán-félsziget északi felén és az Adriai-tenger mellékén zajlott. Ámbár a Tiszántúl nagy része Várad és Gyula, e két török kézen levő vár miatt továbbra is hódoltsági terület maradt, de Felső-Magyarország keleti vármegyéi részére Szatmár és Ecsed német várőrsége elegendő biztonságot nyújtott arra, hogy a szokott igazgatási, igazságszolgáltatási és adózási rend helyreálljon. Szabolcsban 1689-1690 telén már nem volt telelő katonaság beszállásolva. Azt egy későbbi levélből tudjuk, hogy egy november 29-i uralkodói pátens szerint havonta 2000 porciót kellett volna a vármegyének adni, de kegyes jóakaratból ebből háromszázat elengedtek. Ezt gróf Falkenheim, a bécsi haditanács Zólyomba rendelt főhadbiztosa közölte a vármegyével.

247 Viszont a váradi ostromzár ellátására a vármegye és az ostromzár parancsnoka a Corbelli tábornokkal való megállapodás szerint a mezővárosok és falvak teherbíró képességének figyelembe vételével a három (Nyírbátor és Kisvárda környéki, valamint a kallói) járásra 2-20 forintjával kétezer magyar forintot vetettek ki. A vármegye délnyugati részén, a Nádudvar környékén lévő hét falura pénzadót nem róttak, azok ugyanis takarmányadásra és fuvarszállításra voltak kötelezve.

248 A porciókivetéssel a január 30-án Kisvárdán tartott kongregáció foglalkozott. Felolvasták az uralkodó pátensét, amelyben közölte, hogy a kereszténység megátalkodott ellensége ellen folytatott háború miatt szükséges nagyszámú katonaság számára az elmúlt évekhez hasonló mértékű adókivetéshez teljhatalommal megbízta Caraffát, a haditanács elnökét. A közgyűlés ugyanazon az ülésen határozott arról, hogy a porciókivetésre az alispán és a négy szolgabíró, valamint a jegyző mellé „gazdagabb, nagyobb és kevesebb portával bíró, tekintélyes, igazságszerető nemesekből vegyes bízottságot állít, ezáltal a közös terhet a felosztás egyenlősége mellett lehet kivetni". Ugyanazon gyűlésen porciószedőnek „hozzáértése, bölcsessége és becsületessége miatt" évi 100 rénes forint fizetéssel megválasztották Szúnyogh Györgyöt.

249 A vármegye a repartitio megismerése után minden illetékes fórumon megpróbált valami könnyítést elérni. Zólyomban Falkenheimnél sikerrel is jártak.

250 247 Prot. 15- fol. 114/D-115. 1690. febr. 15. A debreceni alhadbiztos öt aranyat, Schipko kerületi hadbiztos 100 aranyat kapott ajándékba. Prot. 15. fol. 115/b-ll6. 1690. márc. 13.; Falkenheim levele szerint az uralkodó pátense november 29-én kelt, de ez nem található az iratok között. Fasc. 108. No. 12. Zólyom, 1690. márc. 24.; a falukra tett kivetés: Prot. 15. fol. 110-111. 1690. jan. 7 248 A könnyítésre: Prot. 15. fol. 116. 1690. márc. 30. 249 Fasc. 108. No. 16. Győr, 1690. aug. 12.; Prot. 15. fol. 114/b. 1690. jan. 30. 250 A könnyítés mértékét Falkenheim a márc. 29-i levélben közölte.