Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)

III. Caraffa, Nigrelli, Heissler parancsnoksága a váradi ostromzár éveiben (1688-1689)

megfelelő igásökrökkel is rendelkezésére kellett bocsátani. Az egyik vármegye értesítse a másikat az érkezésükről. Viszont a sürgetés a parancs mind hamarabbi megbeszélésére és a pénz beszállítására - némi fenyegetés mellett - ezután sem maradt el. Maga Aspremont generális értesítette a vármegyét, hogy Schipko tartományi hadbiztos november 13-16. között Tokajban lesz, a követeket küldjék hozzá a sérelmekkel együtt a továbbiak megtárgyalására. Schipko ugyan nem tudott Tokajba menni, de helyettesét elküldte felhatalmazásával, hogy nevében mindent intézzen el. Azt nem tudjuk, hogy mit végeztek ott és akkor, de az biztos, hogy november 27-én közölte a vármegyével, hogy a 14 928 forint repartitio két havi részletét küldje el. Mivel azonban még egy hónap múlva sem kapta meg, nem hiányzott a leveléből a szokott fenyegetés és azt is közölte, hogy a következő három hónapi részletre sem kíván sokáig várni. A repartitio behajtására a központi kormányszéknek is gondja volt. December 29-én gróf Falkenheim Bécsből kelt parancsa szerint Caraffa, az udvari haditanács elnöke őt bízta meg, hogy az örökös tartományok mintájára Magyarországon is megtárgyalják az elmúlt évek példája nyomán a téli szállásolással járó repartitio kivetését és a porciók mennyiségét. A vármegyék tehát hívjanak össze haladéktalanul közgyűlést a repartitio arányos elosztására és Leo Botsko császári gabona-főhadbiztossal állapodjanak meg a beszedés részleteiben. Ha valami kérdés merül fel a behajtással kapcsolatban, valameddig Bécsben, később pedig Zólyomban forduljanak hozzá. Beszállásolásra valóban nem került sor 1689-1690. november-május hónapjaiban, de már az év nyarától kezdődően a várat körülzároló Corbelli ezredes parancsnoksága alatt álló német és magyar had élelemmel, takarmánnyal való ellátása, és a szükséges munkaerő és fuvar biztosítása elsősorban Szabolcs vármegyét terhelte. Amint kiderült Ramocsaházy György december 5-én a közgyűlésnek tett jelentéséből, ez a teher sem volt könnyen hordozható. A közgyűlés ugyanis azonnal elhatározta, hogy a „katonai erővel fenyegető végrehajtás" elkerülésére az említett parancsnok megbékítésére Sennyey Istvánt, megyebeli nagybirtokos főnemest és Megyery Tamást küldi hozzá, hogy igyekezzenek kiengesztelni. A követek „az egész vármegye nevében 100 forint ajándékot" is vittek. Sennyey István a december 19-én Kálióban tartott közgyűlésen számolt be a követség által elért eredményről, de ennél többet nem jegyeztek fel.