Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

IV. A szatmári zsidóság - 3. Mátészalka

kötélgyártó, asztalos, lakatos, szabó, suszter, csizmadia, tímár, kerékgyártó, szappanos vagy gyertyamártó, kovács, takács, szűcs, vászonszövő, kádár. A céh létrejötte a céhrendszer bomlásának időszakára tehető, s a vegyes jellegből következik, hogy a klasszikus középkori céhektől lényegesen eltérő szerepet töltött be. A céhre vonatkozóan csak a Luby Margit által jegyzetelt - Az elkallódott mátészalkai vegyes céh irataiból. Kézirat a Szatmári Múzeumban, amelyet az 1950-ben megszűnt ipartestületi irattári anyaggal együtt megsemmisítettek - adatokból következtethetünk. A céh 44 éves fennállásának legjelentősebb mozzanata az 1830-ban történt kettészakadás volt. A céh egy magyar és egy zsidó tagozatra osztódott, hiszen akkor máivolt zsidó esztergályos, festő, tímár, ecetfőző, szűcs, suszter, gombkötő és szabó a településen. A későbbiekben a „csizmadia czéh" a magyar tagozat, míg a „szabó czéh" a német tagozat szinonimájaként fordul elő. Érdekes még egy 1829. január 7-én kelt bejegyzés, mely szerint külön keresztény és zsidó atyamestert választottak Csonka László és Májer Samu személyében. Csak szórványos adatok maradtak a mesterekre vonatkozóan. Csak az lehetett mester, akinek remekét elfogadták, s a céhbe állás díját megfizette. „Josef Mihály izraelita, ki magát a tímár mesterségre törvényes remeklés mellett hé kebelezte ugyan, de az egész summát akkor bé nem fizetvén a Ns Czéh által további fizetésre való engedelmet nyert. " Az inasok minden céhnél mostohagyermekek voltak. A jegyzőkönyvben a beszegődtetésnél, illetve kihágásoknál találkozni inasokkal:,, Az Izrael Márton szabómester inasát a Máté Szálkai születésű Károly Sámuel nevű zsidó gyereket beszegődtettük edj esztendőre - mivel már a többi idejét más mestereknél ki töltötte - I for 30 stóla le fizetése mellett. " A mátészalkai vegyes céh 1872-ben szűnt meg, amikor is átalakult ipartestületté, külön cipész szakosztállyal. A mátészalkai kézművességről később sincs sok adat. 1858-ban szolgabírói kerületi székhellyé vált Mátészalka, majd két évtizeddel később járási székhely lett. Azt tudjuk, hogy egyre több az iparos és kereskedő, köztük a zsidók száma. Zsidó iparosok - 1914 előtt - Grünfeld Mór úri szabó, Klein bádogos, Aimer (Aranyi) Gyula órás, Lőwy, Bloch Viktor cipész stb. Iparosok 1924-ben: Bulerbaum Ferenc Klein Mór, Weisz Adolf bádogos, Block Jakab, Friedmann Márton, Glück Izidor, Herskovics Hermann, Kaufmann Mayer, Klein Hermann, Klein Márton, Klein Sámuel, Lőwy Sámuel, Pollák Jakab, Pollák Vilmos, Schöner Hermann, Schwartz és Mayer, Weinberger Ignác, Weisz József cipész, Braun Sándor fogtechnikus, Grünblatt nővérek kalapos, Adler Sándor, Fülöp Bertalan, Fülöp Ignác, Fülöp Vilmos mészáros, Blum Ignác, Glück Hermann, Grünsberger Sándor pék, Braun Lajos, Deutsch Lévi, Feldmann József, Grósz Mór, Grünblatt Hennann, Klein Géza, Lindenfeld Albert, London Adolf, Pesl Izrael, Schwartz Adolf, Schwartz Hermann, Schwartz Menyhért, Schwartz Mór, Stein Bernát, Stern József, Weisz József, özv. Nein Mayerné szabó.