Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

IV. A szatmári zsidóság - 3. Mátészalka

Szatmárra, hol a babot eladta s a lovat szekerestül a piacon hagyva, Magosliget felé indult, útközben egy hazájába menő kőműves legényt megtámadt, pénzétől megfosztó s már azt is agyonütni akarta, mire szekér zörrenés hallatszott, s a gyilkos Palád felé illant, de mégis később Magosligetre bement - hol már a kőműves legény a falusi bírónál panaszt emelt - egy csákányos azonnal reá ismert, befogta s úgy Szatmárra küldetett, hol mostan ítéletét várja. " [Gyilkosság. Szatmári Értesítő. II. 1862. 17. szám (november 24.)] A két világháború között jelentős volt az állatvásár. Érdekességként említhető a zsidó Weisz Miklós messze földön híres mangalica sertéstenyészete. Fejlett volt a libatartás is, mivel a hízott libának a mátészalkai ortodoxia körében igen jó piaca volt. A piac mellett egyre népszerűbbek lettek a vendéglátóhelyek is: a Kaufmann kocsma, ahol a legjobb bort s a házi készítésű szilvapálinkát mérték s friss perecet, kiflit, zsemlét lehetett kapni; a Guttman Andor-féle Hungária vendéglő, az iparosok népszerű helye volt. Azokról a kereskedőkről is szólni kell, akik nemcsak a vásárok alkalmával végezték áldásos tevékenységüket. A terménykereskedő Weinstock családnak eredetileg Nyírmadán volt kereskedése, de később fiókot létesített Mátészalkán. A másik híres terménykereskedés Róth Árminé, aki szívesen adott előleget, sőt vetőmagot is, s zsákkölcsönzéssel is foglalkozott. A terménykereskedés mellett a legnagyobb forgalmat a vegyes- fűszerkereskedők, szatócsok bonyolították le. A legrégibb vegyeskereskedés a Schwartz családé volt. Hasonló nagyságú a Friedmann-féle üzlet, amely a legtöbb petróleumot s süvegcukrot adta el. Weisz Kálmánnak italmérése s trafikja is volt. 1930-ban Winkler Lajos nyitott csemegeüzletet, amely az elit réteg boltja lett, mert ott volt a legtöbb déligyümölcs, többfajta konyak s mindenféle finomság. A mátészalkaiak kedvelték Klein Hermann trafikját, Fisch Lajos fűszerüzletét, Grósz József szatócsboltját. A településen két patika - Kálmán és Almer Béla - mellett kórház is működött. Braun Sándor 1918-ban ,,fogász műtermet" nyitott. A legnagyobb fakereskedése Scheibernek volt, külön iparvágánnyal. Vas- és szerszámkereskedése volt Kesztenbaumnak. A szögek, ácskapcsok mellett ő árult először biciklit. Blau Ignácnak gépjavító műhelye volt. Lindenfeld Albert terményért adott ruhát. Két zsidó nyomda is működött. Weisz Antalé - alapítva 1897 -, aki 1905-1915 között állította elő a hírrel teli Mátészalka című hetilapot. Jakab Ezékiel 1936-ban helyezte át nyomdáját Nyíradonyból, s sok piaci-vásári nyomtatványt készített. A fő- és felelős szerkesztők között is voltak zsidó ügyvédek, birtokosok, akik nem az anyagi meggazdagodás céljával kockáztatták vagyonukat. A szerzők soraiban találni a nagy tudású dr. Rosenberg Ignácot, aki nemcsak a helyi, hanem az országos sajtóban is publikált. Többször feltűnik a szálkai Weisz családdal rokon Szomory Dezső és Emil neve, a később deportálásban elpusztult dr. Vizsolyi Manó ügyvéd, lapszerkesztő, dr. Fuchs Jenő, aki az eszperantó mozgalom helyi és megyei megteremtője-terjesztője