Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)
II. A betelepedéstől a vészkorszakig - 3. A zsidók a szabadságharcban
1848 januárjában. Az évkönyv csak zsidó szerzők írásait tartalmazta, olyan munkákat, amelyek a magyarországi zsidóságról, illetve zsidósághoz szóltak. A beköszöntőt Diósy Márton írta, a szerzők közül említendő Pollák Henrik. Az 1848-as esztendő két forradalom részesévé tette a magyar zsidóságot. Az egyik az ismert forradalom és szabadságharc, a másik a zsidóság körében megindult forradalom, melynek egyik célja a zsidó vallásnak az európai, keresztény szertartásokhoz való közelítése. 1 848 elején nem történt semmi a magyarországi jogegyenlőség biztosítására. A fent idézett törvénycikkek demokratikus fogantatásúak, nagy előrelépést hoztak az egyenjogúsítás felé, de a zsidókról külön nem esik szó. Csupán a 12. pontba foglalt követelésekben s azon belül is a 4. pontban: ,, ...a törvény előtt egyenlőséget polgári és vallási tekintetben " - foglaltak kiharcolásának reménye állította a zsidóságot a forradalom mellé. 1848 januárjában és februárjában országgyűlési viták folynak arról, hogy menynyire terjeszthetik ki a keresztényekre érvényes jogokat a zsidókra is. Vitát okozott az is, hogy a bányavárosokban letelepedhetnek-e zsidók, valamint részt vehetnek-e zsidók a városi képviselő-testületekben. A szatmári Kende Zsigmond, aki 1849 őszén Haynau bizalmát élvezve császári biztos lesz Szatmárban, felháborodva utasítja viszsza a zsidóság állampolgári jogainak kiszélesítését. 20 Európa-szerte várták a szabadságot, nem egy zsidó vitt vezérszerepet. Párizsban Cremieux Adolf az ideiglenes kormány tagja lett mint igazságügy-miniszter, Bécsben a március 13-ai forradalom előmozdítói között volt dr. Fischhof Adolf, valamint Mannheimer Mór bécsi rabbi. Goldmark Károly indítványozta, hogy a tömeg a rendek elé járuljon. Nagy része volt a megmozdulásban a Kossuth-beszédnek, amit a bécsi népnek a Bécsben élő Kálozdi (Kaufmann) Mór fordításában Goldner Miksa vitt a rendek háza udvarába. 1848. március 15-én: „Odakint a közönséghez, Vasvári, Degré, Irányi, Jókai, Egresi Gábor és egy zsidó vallású fiatal orvos tartott gyújtó beszédet " írja Gracza György történész. Jókai visszaemlékezéseiben megírja, hogy ez a fiatal orvos bizonyos Kornfeld, azaz Korányi Frigyes volt. Igen, a majdani honvéd főorvos, egyetemi tanár. A nagykállói születésű Korányi Frigyes a magyar belgyógyászati iskola megteremtője, a magyar tüdőgyógyászat atyja, aki bárói címet kapott, és mint báró tolcsvai Korányi Frigyes vált a magyar orvostudomány nagy alakjává. A zsidók hittek a pesti március 1 5-e nyilatkozatainak Korányi (Kornfeld) Frigyes őszinteségében és komolyan vették. (1828-1913) Szatmáriak a szabadságharcban. Csirák Csaba: A zsidók a szabadságharcban. Identitás, 1999. 104. o.
