Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

IV. A szatmári zsidóság - 2. Nagykároly

Albert. A szabadságharc után büntetésből az osztrák hadseregbe soroztattak: Bronstein Heinrich (1831), Deutsch Márton (1830), Joels József (1821), Kohn Ferenc (1828), Krüh János (1826), Kuthy Ignác (1828). A nagykárolyi zsidóság vagyoni állapotáról némi fogalmat nyújt az 185l-es Úrbéres Birtokoknak Felvallási Jegyzőkönyve. Ebből kitűnik, hogy többségük az alábbi utcákban lakott: Pék-utca, Templom sikátor, Nagy kút-utca, Templomtér, Könyökutca, Fonoda-utca, Hét sastoll-utca, Iskola tér, Vármegyeháza-utca. Sok család rendelkezett beltelekkel, kültelki szántókkal, kaszálókkal vagy szőlővel. A zsidóság létszámának növekedéséhez hozzájárultak az orosz cári birodalomban (III. Sándor idején) végrehajtott pogromok, mivel orosz zsidók menekültek a Monarchia területére. A zsidó fiatalok közül sokan készültek értelmiségi pályára, s ez megmutatkozott a középfokú oktatásban is. A nagykárolyi Kegyesrendi (Piarista) Gimnáziumban 1899-ben vizsgázott 360 diákból 81 volt izraelita vallású. Ekkor a károlyi izraelita elemi iskola tanítója Köln Miksa volt. A város összlakossága 13 142 lélek, amelyből az izraeliták száma 2139 (Monográfia, 1910, 177, Schematismus Centenárius 1904, 161-164). A nagykárolyi új izraelita iskola 1908-ban nyílt meg. A nagykárolyi zsidó értelmiség tagjai közül kiválnak az egészségügyben tevékenykedő zsidó orvosok. Dr. Sternberg Géza 1901-től a nagykárolyi kórház főorvos-igazgatója, dr. Blum József a kórház másodorvosa, de kiemelkedő szerepet fejt ki dr. Jászi (Jakubovits) Ferenc, a piarista diákok ingyenes orvosa, aki hosszú ideig háziorvosa volt az érmindszenti Ady családnak is. Eletében két könyve is megjelent a nagykárolyi nyomdában: A roncsoló toroklob (diphteritis) és óvmódja népszerűen fejtegetve (1878) és Miért kell fertőtleníteni a cholerajárvány idején (1889). Jászi Ferenc 1910. november 24-én halt meg. Az első világháborút követő hangulatot mutatja az 1923-ban utoljára Nagykárolyban járt Jászi Oszkár visszaemlékezése: „A zsidó templom környéke gettósabb, mint valaha, A református templom csendje nagyon megragadott. A sok régi megrohant és elszomorított. A városra ráerőltetett román jelleg elkeserített, a Zöldfa-utca Avram Iancu utca lett. " A háború után is jelentős a város zsidó lakossága (1940-ben 16 967 lakosból 2329 izraelita). A város zsidó lakosságának többsége magyar nyelvű kultúrán nevelkedett, az Anghelescu-féle magánoktatási törvény szerint kötelezték a hitközséget, hogy bevezessék az oktatásba a héber (ivrit) nyelvet vagy az állam nyelvét, a románt. 1934-ben az ortodox hitközségből kivált egy csoport, amely Szefárd néven új hitközséget alapított. Ebben az évben ünnepelte dr. Sternberg Géza helybéli orvosi gyakorlatának 50. évfordulóját. A két világháború között működött az Ortodox izraelita régi fiú és leányiskola (vallástanár Nord Henrich) és az Ortodox izraelita fiú és leányiskola. A Nőegyletét Niederman Samuné irányította. A zsidóság vallási intézményei: Ortodox Izraelita (régi) hitközség: rabbi Friedmann Bernát, elnök dr. Antal István, főgondnok Mózes Soma. Ortodox Izraelita Hitközség: rabbi Horovitz Abis, elnök Áron Mór, alelnök Weinberger Sámuel. Szefárd