Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)
IV. A szatmári zsidóság - 2. Nagykároly
Bírájuk és esküdtek képviselték a közösséget, közöttük Lázár Simon (azonos Josephovics Lázárral, akit gróf Károlyi Sándor nevezett ki adminisztrátornak). Új pont a szerződésben a bíró megválasztása, ennek újévkor kellett megtörténnie, a gróf „főbb tisztjei" jelenlétében. Eleddig a bírót a földesúr jelölte ki, de sok baja volt vele. A bíró a rabbival és az esküdtekkel együtt a zsidó törvények szerint dönt peres ügyekben, amelynél a büntetés nem haladta meg a 12 forintot (később a 6 forintot). Ennél nagyobb összegű ügyekben a földesúr fenntartja magának a döntés jogát. A keresztény ünnepeket meg kellett tartaniuk. A komp, hidak, utak javítását a földesúr vállalta. A bérbe adott korcsmák, házak körül szükséges javításokat a bérlő köteles elvégeztetni saját költségére, mely időnként komoly összegeket tett ki. A vámnál keresztényeket, a mészárszékben két keresztény segédet, a csanálosi és fényi italmérésben pedig korcsmárosként svábokat voltak kötelesek alkalmazni. Az árendások között a legtehetségesebb és a legleleményesebb Josephovics Nagy Lázár volt. 0 viselte a bírói tisztséget is egészen 1740 májusáig, amikor is kénytelen volt lemondani. Irigység és más okok játszottak közre. Még a gyulafehérvári főrabbiságot is foglalkoztatta a nagykárolyi uradalomban élő zsidók egymás közötti viszálya. Végül békejobbot nyújtottak egymásnak az ellenfelek, de Josephovics lemondott, és helyére Jakab Herschlt választották. Josephovics Lázárt maga Károlyi Sándor gróf méltatta egyik italmérési szerződésben. „Károlyi jószágomban levélt (lévő) arendátorságának ideje alatt a megalkudott árendát időről időre pontosan befizette, hozzám való igazságát kötelességének tartotta. " Josephovics Lázár nemcsak mint árendás tünt ki, leleményes kereskedő is volt. Igazolják ezt a vásárlási jegyzékek, amelyekből kiviláglik, hogy például 1738-ban Nikolsburgból (Morvaország) hozott be Szigeti János közvetítésével gyolcsot, selymet, ezüstgombot, cukrot, kávét, bort, gyömbért, szerecsendiót, szegfűszeget, citrust. 1736-ban pedig a debreceni vásáron nemcsak ruhaféléket szerzett be, padován posztótól kezdve, gyermekeknek való strimphli-ig (harisnya), hanem fűszereket, papírt és spanyolviaszt. Olcsón megvásárolt 200 mázsa dohányt. Nem csoda, hogy gróf Károlyi Sándor kedvelte, és 1736-ban őt nevezte ki főbírónak. ,, ítélem is arra alkalmatosnak, kit másként is mind jó erkölcse, mind maga jó viselése én előttem, úgy mások előtt méltán recommendálhatják, " Amikor 1740-ben lemondott főbírói állásáról, gróf Károlyi Sándortól „generalis passualis levelet" kért, hogy mint „udvari árendátor" mind maga, mind emberei „rév, vám és harmincad nélkül szabadon járhassanak s kelhessenek. " Továbbá engedélyt kért, hogy a gombatermést csak ő gyűjthesse be az udvar számára. Károlyi gróf valószínűleg nem tagadta meg a „passzus"-t, meg a gombaszedés kizárólagos jogát, mert,, (Josephovics) originale megmutatta, hogy semmivel nem tartozik, sem pénzül, sem serül, sem faggyúval, hanem kilencven icze (icce) pálinkával. " Gróf Károlyi meg volt elégedve a többi zsidó árendással is, hiszen még rabbiról is gondoskodott árendásai számára. A zsidó árendások hozzájárultak a gazdasági élethez, szerény körülmények között, nehezen, de becsületesen dolgoztak. A zsidó bérlők hálásak voltak, hogy egy