Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

III. A holokauszt - 3. A vészkorszak után

a chevra. Majd amikor már helyreállt volna a rend, következett az újabb kifosztás: az államosítás. Közben zsidók kerültek nagy tisztségekbe. Weisz László lett a szatmárnémeti szekuritate megalapítója, aki a nyilasoktól eltanult módszerektől sem riadt vissza. Újjáalakult a rabbitanács: Friedmann Zálmán, Freund Majse, Weisz Ármin, Hers, Grünwald József. A szatmári deportáltakért okmánybélyeget adtak ki, melyet 1944 végén és 1945-ben is használtak. A bélyegek középen perforáltak, egyik fél került az okmányra, a másik a hivatali másolatra vagy nyugtakönyvbe. A kétnyelvű bélyegeken a következő felirat szerepelt: vízszintesen fenn és lenn: Pentru deportati (a deportáltakért). Függőlegesen: Satu-Mare 1945. Szatmárnémeti, 1945. A bélyegeket 100, 200, 500, 1000 lejes értékben forgalmazták. A náci haláltáborok 50. évfordulóján román-izraeli közös bélyegkiállítással emlékeztek meg. A hitközség háború utáni történetének első és utolsó rabbija Naftali Halpert volt. Megérte, hogy a hitközség mind lélekszámban, mind hitben meggyengült. A Várdomb utcai Nagyzsinagógát és a status quo zsinagógát csak később hozták használható állapotba. A status quo közösség hamar kifulladt, a szombati imádkozásra is alig jöttek össze. A zsinagóga későbbi felszámolásának ez is oka volt. 1946. május 31-én hirdetett ítéletet a kolozsvári Népbíróság a háborús bűnösök ügyében. 1946 júniusában gyászünnepélyt tartottak a gettó színhelyén, melyen beszédet mondott dr. Alexander Sáfrán országos főrabbi. A megalakult hitközség elnöke Freund Szendert lett, aki 1947-ben bekövetkezett haláláig látta el a tisztséget. 1950-től kezdődtek azok a folyamatok, amelyek a hitközség megszűnéséhez vezettek. Megkezdődött az Izraelbe való kivándorlás. Az országot elhagyóknak ingatlanjaikat ott kellett hagyni a román állam részére, csupán kiutazási engedéllyel hagyták el az országot, ezzel korlátozták a világban való mozgási lehetőségüket. A 92/1950 és a 111/195l-es rendelet alapján zsidó vagyonok jutnak állami kézbe. 1959-ben folytatódik a rablás az 1434/1959. minisztertanácsi határozat szellemében, majd megjelenik a 712/1966 rendelet, amely az előző szerint az ún. ingatlanjaikat „elhagyók" házai fölött rendelkezik. A rendelkezések következtében 428 zsidó család házát államosítják. Aromán diktátor, Ceausescu az 1960-as, 1970-es években százezernyi román zsidót adott el Izraelnek. Az újságok beszámolnak a deportálás 40. évfordulója alkalmából 1984-ben rendezett ünnepségekről, az 1984-es Chanukáról, ahol az ünnepi beszédet Mózes Rosen főrabbi tartotta. Nagy szerepe volt abban, hogy a zsidóság elhagyja Romániát. A főrabbiról majd a jövő mond ítéletet.