Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

II. A betelepedéstől a vészkorszakig - 4. Amiről az anyakönyvek mesélnek

a halott születési helyét, a szülők nevét, a hátramaradott házastárs nevét, a helységet, az utcát és házszámot, ahol az elhalálozás történt, a betegséget vagy a halál okát az orvosi láttamozás kimutatása szerint, végül a temetkezés helyét és napját. Az anyakönyv első bejegyzettje Neuman Ignác fia, Mózes volt 1851. július 11-én, aki egyéves korában halt meg a Vár utca 36. szám alatti házban, betegsége köhögés volt. 18511885 között elhalálozott újszülött és egyéves korú gyermek 570, a 2-7 év közti korosztályból 215, a 8-18 éves korosztályból 105, a 19-60 éves korosztályból 341, 60 év feletti 66, nem azonosítható életkorú 11. Figyelemre méltó néhány érdekesség. Weinberger Rebeka 1853. január 30-án halt meg a Varga utcában, a 60 évesen elhunyt Galíciai zsidó temetés asszony 1793-ban született Szatmárnémetiben. Ezt azért kell említeni, mert egyesek szerint akkor nem voltak zsidó lakosok a városban. Benjámin Náni 1881. január l-jén halt meg 101 éves korában végelgyengülésben. Az 1780-ban született néni Bereg megyéből érkezett Szatmárnémetibe és a Kis víz utca 1136. számú házban lakott, illetve ott halt meg. Az életkort illetőleg özv. Weisz Ignácnét tekinthetjük csúcstartónak, aki 1803-ban született Udvariban és 1913. december 29-én halt meg Szatmárnémetiben. A városban 1850-ben az egyik kimutatás szerint 128 zsidó élt. Stern Mór 1851-ben 87 zsidó személyről tud. Az 1851-ben Sztanaczki András által kezdeményezett összeírás szerint 61 zsidó lakik engedéllyel, 26 pedig engedély nélkül. 1852. június 26-án Nagy Károly főügyész mint kiküldött hatósági biztos a hitközség jegyzőkönyvébe saját kezűleg iktatta be a Nagy Mihály főpolgármester által kinevezett elöljárókat: a kurátort, Teitelbaum Simont, a pénztárost, Schwartz Salamont, a bírókat, Freund Ábrahámot, Kesztenbaum Sámuelt, Markovits Emilt, Benedikt Leopoldot, Herskó Lébit, Weisz Mózest, Kraszner Áront, Krancztor Móricot. A kinevezésekből arra lehet következtetni, hogy ekkor még nem volt autonómiájuk. (Az 1861-es jegyzőkönyv teljes autonómiáról tanúskodik.) Zsinagóga még nem volt, de a hitközség működött Mandelbaum Farkas, Batizról származó főrabbi vezetésével. Később, az első zsinagóga építésekor - 1856-ban - hatósági személyek véleményét - például Kiss Gedeonét - is kikérték. Negyvenhárom hitközségi tag segített