Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)
II. A betelepedéstől a vészkorszakig - 2. Az emancipáció rögös útján - A jogegyenlőség, az asszimiláció
a többi között kijelenti, hogy ő nem gondolna e kitétellel, ha egyúttal a zsidóknak nem nyitna kaput a bejöhetésre. O csak a zsidóktól fél: nem bánja, ha Confucius követői, török, görög, hinduk is jönnek be, csak a zsidók maradjanak künn. A pozsonyi követ indítványára beveszik a törvényjavaslatba, miszerint „a honban lakó zsidókra nézve az 1840. 29. törvénycikk rendelete fennmaradván, külföldi zsidók se be nem vándorolhatnak, se le nem telepedhetnek. " Hasonlóképpen járt el az országgyűlés, amikor Bohus Zsigmond 14 , Arad követe a választói jogra nézve azt indítványozta, hogy a bevett vallások kvalifikációja hagyassék ki. Ez sok lett volna, ezért Kossuth úgy módosította, hogy a város képviselőtestületének legyen joga egyes izraelitákat, kiket erre érdemesnek talál, választói joggal felruházni. Kölcsey megyéjének, Szatmárnak, amely 1841-ben egész forradalmi módon 12 pontba foglalta követi utasításait, olyan követe volt, aki a zsidó vallást pogánynak nevezte. Nem mondja, hogy a zsidókat űzzék ki az országból, mert az kivihetetlen, ha lehetséges volna, ő azt is megtenné, de miután átlátja, hogy a zsidók ittléte oly szükséges rossz, melyet tűrni kell - „szoktassuk őket a civilisatióhoz, ismertessük meg a keresztyén vallás elveivel". Igaz, hogy Asztalos Pál helyreigazítja Szatmár követét, de ez mit sem változtat azon a tényen, amit a Pesti Hírlap tudósítója megállapít: „Jellemző dolog, hogy a zsidók elleni, részint igen túlságos s igazságtalan nyilatkozatok nagy tetszéssel fogadtattak. " Az egyenjogúsítás ellenzői - köztük Kossuth Lajos is - hajlandóságot mutattak, engedékenyek lettek volna, ha a zsidók megreformálnák vallásukat, eltávolítanák a mindennapi életükből mindazt, ami megakadályozta beolvadásukat a magyarságba. Azt kívánták, hogy a zsidók adják fel zsidóságukat. A zsidóság nyelvi, kulturális, vallási asszimilációját tartották volna kívánatosnak. A viták során szóba került, hogy a beilleszkedés (integráció) folyamatait döntően határozza meg néhány tényező, s ezek befolyásolják a folyamatokat minden népi, nemzeti kisebbség s nemcsak a zsidók esetében. Ezek a tényezők: a kulturális szint, arányszám, életkor, idő. Az 1840. évi XXIX. tc. rendelkezéseiből: 1) „ Mindazon zsidók, kik az országban vagy kapcsolt Részekben születtek, valamint szinte azok is, kik az itteni lakásra törvényes úton engedelmet nyertek, ha ellenök erkölcsi magokviselete tekintetéből alapos kifogás nincsen, az egész országban és kapcsolt részekben akárhol szabadon lakhatnak - kivéve egyedül az 1791.-ik esztendei XXXVIII. Tc-ben említett bánya-városokat s azon helyeket, melyekből a bányák és bányászt intézetek tekintetéből törvényes régi szokás mellett jelenleg kizárva vannak. Bohus Zsigmond cs. kir. kamarás Vilajoson született 1825. november 6-án. Több ízben képviselő és delegátus. Kiváló szerepe volt az arad-körösvölgyi és arad-csanádi vasutak létrejöttében.
