Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)
IV. A szatmári zsidóság - 6. Községi adattár
József, Schwartz Józsefné, Schwartz Erzsébet, Schwartz Margit, Schwartz Béla, Schwartz Sámuelné, Schwartz Fülöpné, Schwartz Fáni, Schwartz Jenöné, Weisz Elek, Weisz Elekné, Weisz Malvin, Weisz Magda, Weisz Farkas, Weisz Farkasné, Weisz Sándor, Weisz Izidor, Weisz Izidorné, Weisz Záli, Weisz Berta, Weisz Gizi, Weisz Márton. ILOBA 1941-ben 9 főt számláltak, akiket később a borpataki gettóból deportáltak. 1947ben zsidó már nem található. .IÁNK 1930-1937 között Hadik-Barkóczy gróf uradalmát Grosinger Miklós gazdasági ispán vezette. A község orvosa dr. Fischer Ernő volt. 1941-ben 60 főt írtak össze. 1944-ben a hat zsidó családot deportálták. 1947-ben zsidó nem található. JÁRMI Szirmai Szirmay Antal: Szatmár vármegye fekvése, történeti és politikai esmérete - Budán 1810-ben kiadott munkája II. részének 105. oldalán olvasható: Jármi lakosai reformátusok, kevés egyesült oroszok és zsidók is találtatnak. Fényes Elek 1851ben 52 zsidó lakosról ír, Borovszky Samu 1907-ben készített müvében 99 zsidóról számol be. Márton Béla: A Nyírség helységei. A Debreceni Honismertető Bizottság Kiadványa V. kötet, 17-18. füzet, Debrecen 1929 című munkájában 1920-ban 87 izraelitát említ. Az I. világháborúban a község 16 halottjából három zsidó volt: Grünfeld Sámuel, Weisz Márton, Weisz Hermann. 1919-ben mártírhalált halt: Szécsi Károly és Weisz József. Az eset úgy történt, hogy a románok közeledtével Őrön keresztül Nyíregyháza felé tartottak. Őr és Jármi között visszafordultak és akkor találkoztak a román előőrssel, akik kérdezték, hogy Őrben vannak-e vörös katonák vagy székelyek. A két fiú - tudatosan vagy tudatlanul - azt felelte: nincsenek. Alig mentek tovább a románok, Őrből rájuk lőttek. Erre visszafordultak és a két fiatalembert elfogták, a Tarnai-tagba vitték, ahol 28 emberrel együtt kivégezték. Jármiban 1941-ben 59 zsidó élt. 1944-ben az alábbi családokat vitték el a mátészalkai gettóba, onnan Auschwitzba: Schwartz Ignác bőrös és családja: apa és 5 gyerek, Bláz Ignác szatócs és családja: apa, anya és 4 gyerek, Klein Sámuel gazdálkodó és felesége, Daszkál Ferenc terménykereskedő, felesége és 3 gyerek, Feier Sámuel gazdálkodó, felesége és 4 felnőtt gyermek Katz Lipót gazdálkodó, felesége és 2 gyermek, Inslick József szatócs és gazdálkodó családja: 3 felnőtt, Weisz Mór terménykereskedő, gazdálkodó: apa és 4 gyermek, Özv. Spitzerné: 3 felnőtt leánya (varrónők) és veje, Grósz Emil suszter, felesége és 5 gyerek, Jogovits Jenő gazdálkodó és felesége, Vogel Jenőné két felnőtt gyermekével. A deportálásból kilencen jöttek vissza, akik a községben nem telepedtek le, hanem kivándoroltak.