Fazekas Árpád: Adatok a fogászat Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei történetéhez - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 15. (Nyíregyháza, 2008)
3. A fogorvoslás megyei tükre
Az Orvosi Hetilap 1865. október 22-i számában Lenhossék József, a bonctan egyetemi tanára egy dió nagyságú fog egyedülálló történetét „Egy emberi fog rendkívüli túltengése" címen írta le. 30 Az orvosi szenzáció külön érdekessége, hogy a 40 éves márianosztrai (Hont vármegye) „pórnő" jobb felső utolsó előtti őrlőfogát 1824-ben húzta ki egy Postel nevű bogdányi sebész. Ebben az időben Szabolcs vármegye helysége volt Bogdány. A kihúzott fogat „sok viszontagság után Újváry Ignácz helybeli sebész mester" 1865-ben a pesti egyetem bonctani gyűjteményének ajándékozta. Részletes vizsgálataik szerint egyedülálló, hogy ezen fog mindhárom állománya: a csont, a zománc és a fog saját állománya annyira túltengett, hogy a fogkorona diónyi lett. (14. kép) A legnagyobb hossza: 3,8 cm, a legnagyobb szélessége: 2,8 cm, a fog kerülete: 7,9 cm, s a súlya 9-szer nagyobb az átlagosnál. A professzor kiemelte: „ezen szegény pórnő több helyen segítséget keresvén még hazánk határain túl is megfordult, de ezen fogat egy orvos sem merte kihúzni. " Az eltávolításkor már valószínű, hogy a fog „lógó lett" azaz meglazult. Az eszlári per vagy tiszaeszlári vérvád per mindmáig Nyíregyháza egyetlen világhírű eseménye, amelynek van fogászati vonatkozása is. A városháza dísztermében 1883. június 19 - augusztus 3 között lefolytatott „nagyper" kapcsán az ún. „egyetemi tanárok" (Dr. Belky János, 1851-1892; Dr. Mihálkovics Géza, 1844-1899; és Dr. Scheuthauer Gusztáv, 1832-1894) Tiszaeszláron nem csak Solymosi Eszter hulláját vizsgálták meg, hanem 1882. december 8-án a községháza tanácstermében megtekintették Eszter két testvérének, Zsófinak és Jánosnak a fogazatát is. Az Eszteréhez hasonló fogtorlódásnak azonban különösebb jelentőséget nem tulajdonítottak. 32 Nevezetes fogorvos volt Barna Ignác (1822-1894), aki Nagykárolyban született és fontos szerepe volt a szabadságharcban. Egy ideig a 13. huszárezrednél szolgált, majd megbízást kapott a Nagykárolyban felállítandó kórház felügyeletére. A rangja százados illetve „rendező főorvos" volt. Huszár 3j szerint: „Amikor Kossuth a húgát, Meszlényiné Kossuth Zsuzsannát kinevezi az ország főápolónőjének, akkor Barna Ignácot rendelik mellé mint adjutánst, hogy szakértelmességi szempontból segítségére legyen. Kinevezése szerint kötelessége lesz a kórházak állapotáról jelentést tenni ... Összesen 72 kórházat látogattak meg. "(15. kép) ' Lenhossék, OH, 1865. okt. 22. 683-685 columna 7,1 Fazekas, SzSzSz, 1988. 431-445. p.; Fazekas, 1997. 157. p. 32 Fazekas, 1989.; Fazekas, 2003. 33 Huszár, 1965.
