Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
A kisvárdai katolikus templom plébánosi tisztét az újhelyi pálos rend egy vagy két tagja látta el, és a história domus feljegyzése szerint 1562-ben, amikor János Zsigmond hadai ostromolták Kisvárdát, az ottani katolikus papokat Anarcson kivégezték. A város azonban Telegdi Anna (1635) földesasszony indítására lett kálvinistává, s csak a várbeli kápolnában maradt meg a templomi oltár, ott tartották az istentiszteletet. A plébános csak Thököly Imre bukása után térhetett vissza a templomba és a plébániára, de még mindig nem maradhatott zavartalanul a templomban, mert azt a Rákóczi-szabadságharc kezdetén a kálvinista prédikátor erővel elfoglalta; csak a fejedelem parancsára, katonai karhatalom kényszerítésére adta vissza a katolikusoknak. 83 A kisebb monostorok megszűnéséről semmit sem tudunk. Minden valószínűség szerint a földesúr áttérésével patrónusi jogon javaikat visszafoglalták, és ennek következtében maguktól megszűntek. A XVIII. században legfeljebb a földesúri kúriák magánkápolnáiban lehetett katolikus szertartás szerint misét tartani. A reformáció uralomra jutása után a kálvinista egyházszervezet már nem igazodott a középkori egyházi beosztáshoz. A XVII. században ez a terület hat (beregi, ugocsai, debreceni, közép-szolnoki, szabolcsi és szatmári) egyházmegyéhez tartozott, a tényleges megyehatárokra való tekintet nélkül. így a beregi és az ugocsai egyházmegye átnyúlt az akkori Szatmár megye tiszaháti és erdőháti területeire; a debreceni egyházmegyéhez tartozott Szabolcs megye nyugati fele, a szabolcsihoz a Kisvárda és Nagykálló környéki falvak; a közép-szolnokihoz Szatmár megyének a Krasznától nyugatra eső területe; végül a szatmári egyházmegye Csenger és Szatmárnémeti környékére terjedt ki. A beregi egyházmegyéből a mai területen volt 17 anya- és 5 leányegyház; az ugocsaiból 4 anya- és 1 leányegyház; a debrecenihez 16 anyaegyház (de ebből Büd déserta), a közép-szolnokihoz Ecsed, Mérk és Vállaj anyaegyházai tartoztak. A szabolcsiban volt 76, a szatmáriban 60 anyaegyház, mindösszesen tehát 176 anyaegyház és 6 filia. A szabolcsinál a XVII. század végén már megjegyezték, hogy itt több egyház elnéptelenedett, és néhány faluban görög szertartású lakosok élnek. A középszolnoki egyházmegyében „ sok hely mai napság is pusztulóban van, mert ez a rész a törökök és a tatárok sokszori portyázásainak volt kitéve, a szegény népet sokszor barom módjára fogságba hajtották, pusztasággá váltak, mint Kisecsed, Fábiánháza stb. " 84 A II. Rákóczi Ferenc rendeletére 1704-ben végrehajtott összeírás szerint Szabolcs megyében - de ez nem esik egybe a szabolcsi egyházmegyével - 74 83 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 50. No. 166. 1749. 84 LAMPE, 1728. 603., 622-624., 626-627.
