Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
A megye jobbágy és nemes népességét a XVI. század közepén 32-33 ezer lélekre lehet becsülni, a XVII. század végén ugyanazon a területen 37-38 ezer lakos élhetett. Ez ugyan némi gyarapodást jelentett, de a másfél évszázad alatti természetes szaporodás figyelembe vételével mégis inkább óriási mértékű vérveszteségről kell beszélni. Bereg megyének idetartozó részét - e tájról részletesebb adataink nincsenek - nagyobb arányú hadjárat másfél évszázad alatt nem pusztította. Csupán 1657-ben - II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratát megbosszulandó - érte a Tisza vonaláig a lengyel beütés. A Szatmár megye keleti szélén fekvő falvakat 1695-ben a tatárok pusztították végig. A XVII. század végén ennek ellenére mégis pusztává lett itt is Ecsedszentmárton, Mérk, Vállaj, Porcsalma és Rozsály. Ezek Ecsedszentmárton kivételével a XVIII. században újra benépesültek. 8 ' A politikai-uralmi tényezők mellett a mai megye arculatán legjobban látható nyomot egy kulturális-szellemi tényező hagyott: a reformáció. A reformáció és annak kálvini irányzatainak meggyökeresedése, majd egy évszázadon át szinte kizárólagos uralma szintén összefüggésben van a fentebb vázolt politikai eseményekkel. Az 1530-as évektől kezdődő vallási mozgalmat néhány nagybirtokos család (enyingi Török Bálint, de főleg felesége, Pemfflinger Katalin, a Perényi, a Lónyay, a Báthori), és a kisebb nemesek közül a Melith, a Károlyi, a Vay, az Ibrányi, a rozsályi Kun családok is támogatták. A vallási megújulást, éles dogmatikai viták mellett, erőteljes szociális mozgalom is kísérte. Az egymást követő lutheri, kálvini, trinitárius és anabaptista irányzatok közül a birtokos nemesség támogatása és Méliusz Péter energiája által végül is a kálvini irányzat maradt a győztes, és a magyar irodalmi nyelv is az itteni észak-tiszántúli nyelvjárásból alakult ki. A részleteket nem ismerjük, de az kétségtelen, hogy a XVI. század utolsó harmadában ezen a tájon csak a Várdai család és annak kegyúri temploma maradt Várdán katolikus kézen, és a kolostorok is ez idő tájt szűntek meg. A ferencesek debreceni rendházáról az utolsó híradás 1555-ből való, szatmárnémeti rendházuk János Zsigmond uralkodása végén pusztult el, beregszászi rendházukat a prior 1567-ben adta zálogba dalnoki Székely Antalnak, a Kisvárdán székelő királyi kapitánynak. 82 81 BALOGH, 19607b.; VERES, 1960. 5-31.; VERES, 1961-1962. 160-165.; A XVII. században népes falvakból a mai Szabolcs területén 107 lakott falu volt, és ide esett még hat, a XVII. század folyamán elpusztult falu helye. A nagy pusztulás a megye nyugati felét érte, Kalló vára előterét is beleértve. 82 Státny archív, Fond Marianska provincia Frantiskanov Kósa Collectanea 129., 181-185., 192., 496-497. és Lad. 33. Fasc. 2. No. 2., Fasc. 4. No. 1-2., Lad. 64. Fasc. 5.; RÉVÉSZ, 1938. 55., 71-76., 97-108., 165.
