Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
Igazán nagyszabású és a kor stílusjegyeit magán viselő protestáns templom csupán egy, a nyíregyházi evangélikus egyház épült a megyében. Károlyi Ferenc gróf az idetelepülő tirpákokat azzal kecsegtette, hogy számukra vallásuk szabad gyakorlását és templom építését is biztosítja. Ezt az ígéretét részben az itt élő csekély számú katolikus hívek, az őket biztató nagykállói esperes és az egri püspök ellenállása miatt nem tudta megtartani. A megtelepítés sikere veszélyben is forgott, s ezért néhány évig a lutheránus prédikátort szatmári birtokain rejtegette. Az új telepesek 1754-ben megkapták a földesúr csürjét templom számára. Ez faépítmény volt, nádfedeles, fala sárral tapasztott. Azonban a katolikus esperes feljelentésére kiszállott bizottság érkezése előtt való éjjel a hívek elbontották, a helyét elegyengették és farészeit elrejtették. Ezek felhasználásával épült fel a második, 1776-ban bővíteni kért, favázas, zsúp- vagy nádfedeles „nádtemplom", amelynek falazata sárral tapasztott nádból volt. A türelmi rendelet kiadása után azonnal meg akarták kezdeni a várossal közvetlenül érintkező XVI-XVII. századi temető helyén a mai evangélikus templom építését. Ennek terveit Giuseppe Április, a kallói megyeháza egyik építője készítette el 1784-ben, amelyet némi módosítással a helytartótanács helyben hagyott; és csak ezután lehetett az építkezéshez kezdeni. Az ácsmunkára Johann Georg Oswald tokaji, a lakatosmunkára Johann Hilinger, az üvegezésre Johann Sebach, az asztalosmunkára Johann Mell ugyancsak tokaji mesterek adtak be tervet és költségvetést. A kőművesmunkát Kriechbaum Ignác nyíregyházi kőművesmester végezte. A templom már 1786-ban készen állott, és rajta korszakunk folyamán nemigen változtattak, mert az 1825. évi terv, a torony magasságának növelésére, nem valósult meg.'57 Ennek a korszaknak építőtevékenységéről rajzolt képünk hiányos maradna, ha mellőznénk a paraszti építkezés tárgyalását. A korszak hozzáférhető és gyarapodó forrásai (peres akták, hagyatéki leltárak, térképes ábrázolások) és nem utolsó sorban a néprajzkutatás eredményeiből levonható visszakövetkeztetés bizonyos támpontokat nyújtanak arra, hogy a paraszti építőtevékenység irányzatait és változásait legalább fő vonalaiban felvázolhassuk. Ezek a változások a paraszti porta beépítési rendjét, a lakóház és melléképületeinek egymáshoz való viszonyát s nem utolsósorban a lakóház és részei funkcióbeli átalakulását érintették. A XIX. század végén - amikor még a falu hagyományos paraszti építkezésén a változások csak kis mértékű átalakulást okoztak, és a faluképen a paraszti életrend kötelező törvényei még uralkodók voltak - a háztelkek hézagos, soros beépítése szinte általános volt. A lakótelek hosszas téglalapja rövidebb oldalával •57 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 2. No. 2. 1786.; uo. Fasc. 2. No. 63. 1783.; LUKÁCS, 1886. 218.; A templom leírása és képe. VASÁRNAPI ÚJSÁG, 1867. 345. sz.; a legrészletesebben: KOROKNAY, 1971. 23-25.
