Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

katolikus templomtól 22 ölnyi távolságra építhetik fel az új kőtemplomukat. Az építést a múlt század első évtizedének végén fejezték be.

155 A három egyházmegye kálvinista egyházainak 1809-ben összeírott leltára bőséges adatokkal szolgál az egyházközségek akkori állapotára, anyagi viszonyaira, a templom, az iskolák és parókiák épületeire, a templomok berendezésére, felszerelésére, bútoraira, textil- és ötvösműveire, helyenként a hívek lélekszámára is. Innen tudjuk, hogy a nagyrészt középkori, réginek mondott egyházak közül 1784 előtt 19 kő- és 2 fatemplomot építettek újjá, 1781 után 25 kő- és 6 fatemplomot újítottak meg. 1809-ben 43 kőtemplom közül 39-nek fatornya, 4-nek haranglábja volt, de a fatemplomok közül csupán 3 mellett állott fatorony és 1 mellett harangláb. A leltárak ezen a területen a faépítkezés eddig nem sejtett mértékéről tanúskodnak. Igaz, hogy elvétve még napjainkban is akad, főleg Szatmárban, ennek az építési módnak néhány emléke, mégis meglepő, hogy másfél évszázaddal előbb - és vélhetőleg korábban is mind itt, mind Szabolcsban mennyire általános volt a fából való építkezés. A fatemplomok és tornyok pusztulása a XIX. század első felében kezdődött és a századfordulóra be is fejeződött. A fatornyok és haranglábak kétség nélkül ácsmunkával és tényleg fából épültek, de templomok esetében kétségeink lehetnek afelől, hogy ezek mindenike teljesen fából lett volna. Az ófehértói templomról tudjuk, hogy akkora volt, mint egy közönséges lakóház, fala karóra rakott sárfal, fedele nád, hossza 3 öl, szélessége 2,5 öl. A buji templom 4 öl hosszú, 2 öl széles, tapasztott falú, nádfedeles kis épület. A gergelyi és ugornyai templomok egyaránt fából készültek, sárral tapasztva és cementtel bevakolva. Lényegében tehát talpgerendás, paticsfalú építmények voltak. A korábban kálvinisták által használt régi, középkori eredetű templomok némelyikének falán (Nyírbéltek, Nyírkarász) még a XVIII. században is láthatóak voltak a korábbi alakos festés nyomai; a karászi fatemplomon még a kereszt is rajta volt. Egy-egy templom visszaigénylésében a katolikusok részére az ilyen festésnyomok a legfőbb érvet szolgáltatták annak a protestantizmus előtti katolikus voltát illetően. 156 155 A templom építéstörténete: SZSZBML, V. A. 103. 206/2. k.; uo. IV. A. 1. Fasc. 39. No. 104., 207. 1738; uo. Fasc. 1. No. 672., 766. 1801. 156 TREk. 1. 1. S. I., 5., 6. fond.; SZSZBML, Ófehértó (1747): IVA. 1. Fasc. 46. No. 149.; Buj (1764, 1780): Fasc. 65. No. 279.; Fasc. 2. No. 49.; Gergelyi (1733) és Ugornya (1733): MOL, Helytarótanácsi It. Acta Cassae Paroch. Dioc. Agr. no. 1.; Gergelyiugornya (1772): az ottani ref. egyház jegyzökönyve, 1772-1826.; A buji fatorony (1771) 15 öl magas volt és 50 forintba került: SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 2. No. 74., 78., 85.; A gemzsei templom hossza 4 öl, szélessége 2 öl 4 láb, és azt a lélekszám miatt 2 lépéssel akarták toldani; mellette harangláb állott: uo. Fasc. 2. No. 89. 1783.; A csarodai és mándoki fatemplomokról leírás: VASÁRNAPI ÚJSÁG, 1863. 36. sz. és 1867. 626. sz.