Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

Helység neve Népesség Helység neve 1720 1785 1839 Szatmár megye: Csenger 27 család 2267 lélek Fehérgyarmat 21 család 2470 lélek Jánk 11 család 778 lélek Matolcs 51 család 926 lélek Mátészalka 7 család 2649 lélek Nagyecsed 16 család 1320 lélek Összesen: 133 család 10410 lélek Bereg megye: Tarpa 83 család 2254 lélek Vásárosnamény 27 család 853 lélek Összesen: 110 család 3107 lélek Együtt: 847 család 4301 család 61136 lélek A XVIII. században mindhárom megyerészben a jobbágy népességnek két kategóriáját különböztethetjük meg. A jobbágy fal vak lakóinak többsége még mindig szabad menetelű, azaz megfelelő feltételek esetén elköltözhet urától. Ennek a XVIII. század elején - a nagy jobbágyszökések idején - még nagy az értéke, mert ezeket földesuruk csak a szökés körülményeinek alapos bizonyítása után, hosszas peres eljárással követelhette vissza, de csak akkor, ha bebizonyosodott, hogy jobbágyterheikkel adósok maradtak. A másik csoport a mintegy 10-12 százalékot kitevő örökös jobbágyok csoportja. Ezekre nézve 1715-ben úgy rendelkezett a királyi parancs: ha 1703 után szöktek el, a tartózkodási helyükön le kell őket tartóztatni, a földesúr egyszerű hivatalos megkeresésére neki át kell adni; de az 1703 előtt eltávozottakra tovább is fent maradt a bizonyítási eljárás kötelezettsége. E királyi parancs ekkor csak Bereg, Szabolcs és Szatmár megyék örökös jobbágyaira vonatkozott, mert a szökések innen voltak igazán nagy méretűek. A magánföldesurak és a kincstár által betelepített jobbágyfalvak népessége több-kevesebb kedvezmény alapján a XVIII. század közepéig aránylagosan kedvező feltételek között élt. Változást majd a Mária Terézia-féle úrbérrendezés (1772-1775) hozott, amely némely esetben a terheken a korábbiakhoz képest még könnyített is, de mindenképpen egységesítette az itteni jobbágyszolgáltatásokat.