Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
összezsúfolódott nagy számú népesség a jellemző. E vonaltól keletre a Nyírség pereméig a közepes nagyságú falvak és a kis mezővárosok helyezkedtek el, nem túl nagy határok közt. A Kraszna és a Szamos, a Túr által szabdalt szatmári Erdőháton, Szamosháton, valamint a szatmári és beregi Tiszaháton a kis- és törpefalvak tömege az uralkodó. Mivel a két utóbbi sávban a települések életfolytonossága hosszabb időre nem szakadt meg - legtöbbjében még átmenetileg sem -, a középkor óta kialakult utcahálózat és a XV-XVI. században megállapodott telekbeosztás változatlansága miatt a falvak alaprajza jóformán semmi változást nem szenvedett. Egykét esetben földrajzi okok miatt a falu változtatta helyét, de ez az általános képen nem sokat módosított. A nagyhatárú falvak övezetében azonban már a XIX. század elején kezdtek kialakulni az uradalmi állattartó majorok, és létrejött az alföldi tanyás településforma sajátos egyedi példája, a nyíregyházi határ bokortanyás települési típusa. 125 A zárt falutelepülés-forma is csak a nyugati övezetben változott és alakult át. Az egy-beltelkes, utcás-soros településforma változatlanul tovább élt a középső és a keleti sávban, de a Tisza középfolyása mentén a XVI-XVIL századi zavarokat átvészelt falvak (Tiszadada, Tiszadob, Tiszalök és Szentmihály) településformájára két-beltelkesség (kertesség) volt a jellemző a XVIII. században, sőt egészen a XIX. század második feléig. Annyira célszerűnek látszott ez, hogy a Tiszabüdre betelepített kárpát-ukrán (ruszin) lakosság is átvette. Néhány kutató azt véli, hogy 1753 előtt még Nyíregyházának is ez lett volna a településformája; az eddigi adatok azonban nem nyújtanak elegendő támpontot a feltételezés elfogadásához. Az bizonyos, hogy a város mai alaprajzát meghatározó, a két párhuzamos főutca és a hozzájuk csatlakozó sugaras, a távolsági útvonalak mentén kialakult utcahálózat a megtelepedés után már megvolt. A Nyírségen a soros-utcás falvak alaprajza és utcahálózata a térszín emelkedéséhez, a Tisza-Szamos árvizes lapályán álló beregi és szatmári falvaké pedig az árvízmentes magaslatok alakjához igazodott. A jobbágytelkek egységes méretei és soros elhelyezkedése rendjét legfeljebb egy-egy földesúri kúria telke bontotta meg, de ez is inkább nagyságával, mert különben a jobbágy telkek sorába illeszkedett. Az első kataszteri vagy a korabeli úrbéri térképeken még mindig felismerhető a régi, XV-XVI. századi falumag. Ugyanis az új parcellázások által kialakult telkek mérete és nagysága, valamint az ármentesítések után beépített utcák vonala már nem igazodik az egykori úrbéres telekmérethez és felszíni alakuláshoz. Város-, illetve településrendezésről csupán Nyíregyházán tudunk a XIX. század első harmadából, amikor a város szabadalmas mezővárosi rangra emelkedett, és a település rangját jelző városháza építése napirendre került. 1839-ben 125 BALOGH, 1975/a. 105., 108.; MÁRKUS, 1943.
