Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
NYÍREGYHÁZA
gerincét alkotja. Az iparosítás, a közművesítés, a korszerű lakásépítés és általában a városrendezés egymással szorosan összefüggő, egymás nélkül meg nem oldható kapcsolatban áll. A városvezetés erőfeszítése csak az utóbbi években találkozott nagyobb megértéssel a szétágazó kérdések együttes felfogása és megoldása tekintetében. Nem kisebbek a városra háruló művelődési feladatok sem. Szabolcs-Szatmár megyének súlyos öröksége az országosnál nagyobb arányú írástudatlanság és az általános műveltségi szint alacsony volta. Ezen segítendő néhány év óta felsőfokú kertészeti technikum is működik ott, sőt tanárképző főiskolájával immár főiskolai város lett Nyíregyháza. Régi és újabb középiskoláiba és felsőfokú tanintézeteibe 4200 tanuló jár. (Az 1930-31. tanévben a középiskolai tanulók száma 1500 volt.) A Nyírségi Mezőgazdasági Kutatóintézet közvetlenül segíti a mezőgazdaság fejlesztését. De a kulturális élet egyéb intézményei (az 1868 óta fennálló, a honfoglalás legszebb tárgyi emlékeit őrző) múzeum, a megyei könyvtár, a művelődési otthonok, sőt a mozik célszerűtlen elhelyezkedésük miatt vagy éppen helyiségek hiányában feladatukat csak részben tudják betölteni. Jelentős feladat vár még Nyíregyházára a városnak és közvetlen határának célszerű, a szocializmus követelményeinek megfelelő, mintaszerű megszervezésében, a tanyavilág és a város viszonyának megoldásában. Nyíregyházának a többi alföldi tanyavárossal ellentétben megvan az az előnye, hogy ott nem gond a szétszórt tanyai lakóházak összevonása és tanyaközpontok kialakítása, mert a meglevő tanyabokrok önként kínálkoznak a nagyüzemi termelés üzemszervezeti és munkaerő-ellátási keretéül. A tanyabokrok száma Nagycserkesz és Nyírtelek önálló községgé alakulásával ugyan 34-re csökkent, de még így is 5200 lélek élt 1960-ban a tanyákon. Egy-egy tanyabokor lakóinak száma 60-350 lélek közt váltakozik. A népesebb bokrokban van általános iskola, több helyen villanyvilágítás is. Ha a kialakítandó nagyüzemi központok tekintetbe vennék a meglevő településformát, nagyrészt önmagától megoldódna az alföldi tanyavárosok legsúlyosabb problémája, például a többi közt a mezőgazdasági üzemek munkaerő szükségletének helybeli biztosítása, a tanyabokrok közlekedésének, elemi közművesítésének (villamosítás, vízellátás) megoldása, közegészségügyi, művelődési és igazgatási intézményekkel való ellátása. A kapitalizmusban kialakult tanyás gazdálkodás gazdasági előnyeit így lehetne párosítani a szocializmus révén a tanyai lakók számára is megteremtendő társadalmi juttatásokkal. A város mezőgazdasága épp ezekben az években indult örvendetes fejlődésnek. A város zöld peremének két termelőszövetkezete példamutató előrehaladást tett a gyümölcs-, a szőlő- és konyhakerti kultúra fejlesztésében, de a két határbeli tsz még kevésbé tudott a több évtizede kialakult termelési ágaktól elszakadni. A tanyabokrok és a közelükben szervezendő mezőgazdasági üzemi központok együttműködése a nyíregyházi határ nagyobb átalakulását hozná magával, mint a kétszáz évvel ezelőtti betelepülés.