Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
NYÍREGYHÁZA
A megtelepítés sikerében nyilvánvalóan közrejátszott az is, hogy a megtelepülök a korabeli, még az alföldi új telepítésű helyekhez viszonyítva is maximális kiváltságokkal rendelkeztek. Mik voltak ezek a kiváltságok? Elsősorban az, amire nagyon kevés példát találunk: ki volt kötve, hogy a földesúr itt majorságot nem épít, azaz személyes szolgálatokra nem kényszeríti a nyíregyháziakat. Óriási előny ez az akkori körülmények között. Ugyancsak jelentékeny, de már általános jellegű kiváltság, hogy évi cenzusként a földesúrnak járó földbér címén évente csak egyetlen aranyat kellett jobbágyháztartásokként fizetni. Ez az átalány meg is maradt, de a népesség szaporodásával a földesúr jövedelme mégis nőtt, mert minden háztartásra kivetették ezt (a háztartások száma pedig a betelepülés révén folytonosan gyarapodott), úgyhogy idővel jelentékeny összeg lett. Óriási előnyöket biztosított a földesúr a megtelepülőknek azzal, hogy az őt illető kisebb királyi haszonvételeket átengedte a közösség számára. Ezek a bormérés szabadalma, a mészárszéktartás szabadalma, a vásárhelypénz és a malomtartás joga voltak. A telepítő levél ugyancsak egészen különleges ígérete az, hogy a földesúr nem akadályozza meg az újonnan települteket abban, hogy a környező pusztákat kibéreljék, sőt a maga részéről elősegíti ezeknek a pusztáknak a bérlését. Gondoljunk csak arra, hogy Nyíregyházának a kiosztás alá kerülő határa kb. 30 ezer hold volt az első időben; volt időszak már a megtelepülés első évtizedében, hogy kb. ugyanekkora pusztát bérel a város Szabolcs megyében - közvetlenül határa mellett Királytelkét és Simapusztát, egészen le a volt polgári határig. A pusztabérlésnek az volt az előnye, hogy a város népe nem egyedül a földmüvelésre volt utalva. A pusztákon nagyméretű szilaj állattartásra rendezkedtek be, és a későbbiekben ez - az örökváltság kifizetésénél nem jelentéktelen körülmény. Károlyi Ferenc két további kiváltságot biztosított az új településnek. Az egyik, hogy az ide beköltözött jobbágyokat régi földesuraik nem követelhetik vissza. Feltétlen tekintélye és hatalma - Szabolcs vármegye főispánja volt - ennek a kiváltságnak érvényt is szerzett. Szabolcs megye már 1753-ban szót is emelt emiatt, de „a szomszédos urak hiába ostromolták a főispán földesurat - írja az annales - hogy ide szökött jobbágyaikat a megye révén adassa vissza". A megye ebben semmit sem tett, inkább - Károlyi kedvére - mindig mindenben támogatta Nyíregyházát. A népesség számának növekedése elárulja, hogy semmiféleképpen nem lehet természetes szaporodás javára írni, ami itt bekövetkezett. 1754-ben 2443 lakója van a városnak, annyian jöttek ide. 1770-ben 2825, tehát az első időben nem nagy az ideköltözés, ellenben 1789-ben 280 százalékos már az 1754-hez viszonyított emelkedés, és 1804-ben - az örökváltság első évében - már 400 százalékos ez az arány. Ilyen emelkedés természetes szaporodás révén nem képzelhető el.
