Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

NYÍREGYHÁZA

Éppen ez idő tájt kezdtek a korábbi földesúri pusztákon álló majorok (pl. Királytelek, Görögszállás) is jobban benépesedni, mert a XIX, század közepétől a földesurak fokozatosan kezdtek áttérni a házi kezelésű, majorsági gazdálkodásra és a földmüvelésre. Ez az áttérés az uradalmi majorokban jóval több munkáskezet igényelt, mint a korábbi állattartás, épülni kezdtek a magtárak, istállók, cselédházak, ispánlakok, sőt helyenként kúriák és kastélyok is. Ajobbágyfelszabadulás után bekövetkezett tagosítások, az úrbéres jobbágyföldek és a földesurakat illető majorsági földek elkülönítése ott is megindította az uradalmi majorok keletkezését, ahol ilyenek korábban a határban nem állottak. A tiszamenti Rétköz lecsapolása Kisvárdától Balsáig csupa nagy határú falut hozott létre, az egykori mocsarak helyén termőföldek lettek, és a volt földesurak a lecsapolás tudatában a hasznavehetetlen, vízállásos területeket olcsó áron vásárolták fel a parasztoktól. Az uradalmi majorok keletkezésének kezdeteit is ismerjük. 1853-1854-ben a bécsi kormányférfiak az Alföldön elhatalmasodott betyárvilág megfékezésére és a közbiztonság helyreállítására tervbe vették a tanyák megszüntetését, és elrendelték, hogy a megyefőnökök tegyenek javaslatot a megoldásra. Szabolcs megye főnöke a nyíregyházi bokortanyákat már nem is tekintette tanyáknak, éppen a zárt csoportos településforma és a csekély népesség miatt. Azt írta a jelentésében, hogy a megyében a tanyákat a tagosítás hozta létre. Az itt keletkezett tanyák (helyesebben uradalmi majorok) népessége cselédségből áll, amely évenként mozog ide-oda, s ritkán marad egy évnél tovább egy helyen. Javasolta, hogy a tanyákat gazdasági okokból meg kell hagyni, a gyermekeket bizonyos korhatár alatt iskolába járásra kell kötelezni a legközelebbi faluban. Az uradalmi majorokat a szomszéd községekhez kell csatolni, és onnan lássák el a lakóik feletti felügyeletet.5 Az uradalmi majorokat és a nyíregyházi tanyákat nem lehetett megszüntetni, sőt az igazi gyarapodásuk csak ezután következett be. A tanyák száma is gyarapodott, a népességük is szaporodott. A nyíregyházi élelmes tirpákok az 1850-60as években egymás után vásárolták meg a szomszédos pusztákat (Császárszállást, Kálmánházát és Simát), amelyeket már mérnökileg szabályos dülőutakkal osztottak fel. Az itt keletkezett tanyák már nem bokrosán állnak, hanem a dülőutak mellett sorakoznak, alföldi módon, de nem is olyanok már, mint a régi határon állók. Az itt lakók családostól kiköltöztek állandó lakóként a tanyára, a tanya most már egyben lakó- és üzemhely, a szakszerűbb nevén farmtanya, lakóját most már csak a családi és származási nosztalgia kötötte szülővárosához, még közigazgatásilag is külön területen élt. 5 Közölve: SZABÓ I., 1960. 186.