Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

SZABOLCS-SZATMÁRI KASTÉLYOK, KÚRIÁK ÉS PARASZTHÁZAK Aki nyitott szemmel jár-kél az országban, az lépten-nyomon tapasztalhatja, mily rohamosan változik a falvak települési és építészeti arculata, még oly - a fővárostól távoli - vidéken is, mint Szabolcs-Szatmár megye, ahol egyébként a településhálózat legalább hét évszázados múltra tekinthet vissza. Igaz, a falvak képe nem ilyen régi, de ami a régi falvakból a mostani rohamos változás során megmaradt, az is legalább háromszáz év társadalmi, települési és építészeti vetülete. A Nyírségben, a Szamos- és a Tiszaháton a falvak életének folytonossága következtében az úri és a paraszti építészet több évszázados hagyományai meg a történeti építészeti stílusok emlékei ma is eleven példákon szemléltethetők. Mi több: jól megfigyelhetjük a paraszti építkezés hagyományos formáinak és a történeti stílusoknak kölcsönös egymásra hatását is. Parasztok módjára élő nemesek Mint az országban mindenfelé, a rendezettebb falukép e tájon is a XVIII. század folyamán alakult ki; akkor, amikor a jobbágytelkek nagyságát állami előírás és a falubeli rendjüket a földesúri érdek szabta meg. Akkor alakult ki a jelenlegi szabályos utcahálózat is. A szabolcsi és a szatmári falvakban azonban a jobbágyokon kívül nemesek is igen nagy számban éltek. Az ő lakótelkeik nagyságát és a jobbágyok telkei sorába való beilleszkedését nem szabályozták. így az akkori kisnemeseknek sokszor csupán 4-5 holdnyi fundusai, nemesi telkei még manapság is kitűnnek a nagyjából félholdas paraszttelkek közül. Volt azonban e két megyében több tucat olyan falu is, ahol egyetlen jobbágy sem lakott, mert e falvak lakói kivétel nélkül nemesek voltak. Az ilyen nemesek birtoka nem haladta meg az egy-két jobbágytelket, és az életük sem nagyon különbözött a telkes jobbágyokétól. Az efféle kurtanemesek parányi telkek övezte lakóházát is helyenkint kúriának nevezték, noha nemigen volt rangosabb, mint egy-egy módosabb jobbágyé vagy olykor zsellérparaszté. A XVII-XVIII. században - a hagyatéki leltárak, a perek és a végrendeletek tanúsága szerint - a nemesi kúria meg a jobbágyi lakóház nem különbözött annyira egymástól, mint azt lakói joghelyzete, társadalmi tekintélye, tisztsége és vagyona alapján feltehetnők. A szatmári béke (1711) körül a mai Szabolcs-Szatmár megye területén a legrangosabb nemesurak közül is kevesen laktak alápincézett vagy éppen tornyos tetejű, ún. pádimentumos, tehát padlós - és nem földes - szobájú,