Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
A SZABOLCS-SZATMÁRI FALVAK ÉS PARASZTHÁZAK A paraszti lakóház külső formája és belső tagolódása az életforma szerves következménye; állandóságában magán viseli a földrajzi környezet jegyeit, változásaiban pedig rugalmasan alkalmazkodott a paraszti élet több évszázadon át formálódott gazdasági és társadalmi igényéhez. Mivel a paraszti életformában a lakóház a gazdálkodás központja és üzemhelye, ezért sohasem magában áll a portán, hanem mindig több, gazdasági célú épülettel együtt, amelyek a helyileg célszerűnek talált hagyományos rendben helyezkedtek el a telken. A telek elrendezése, a lakóház és melléképületek rendje, a ház külső formája és belső tagolódása korántsem önkényes, a helyileg eltérő típusok meghatározott földrajzi, gazdasági, társadalmi és etnikai tényezők révén alakultak ki. Ezek egyike-másika nem mindig azonos mértékben érvényesült; tájanként, sőt falunként nagyon is eltérő változatok jöttek létre, de az életforma meghatározó ereje olyan erős volt, hogy - ameddig fennállott - a változatokban az alaptípusok rendező elvét mindig fel lehet ismerni. Szabolcs-Szatmár megye nemcsak földrajzilag tagolható jól körülhatárolt tájegységekre, hanem településtörténete, lakosságának népi származása, összetétele alapján a paraszti életformától elválaszthatatlan falutelepülésforma és lakóháztípusok szerint is önálló tájegységekre bontható. E tájegységek határai - ma már kevésbé - az első világháború előtt, a jelen évszázad fordulóján még jól felismerhetőek voltak. A mai kettős megye területén a leghatékonyabb tényező e tekintetben a települések története volt. A megye egy részén, a Rakamaz-Nagykálló-Nyírbátor vonalától keletre és északkeletre a falvak életfolytonossága 700-800 év óta nem szakadt meg. A mostani falvak nagy része azon a helyen áll, ahol az alapító, vagy névadó ősök az első házakat építették. A megye nyírségi tájain a kora középkori falvak idő jártával megritkultak, de a Tisza és Kraszna vonalától keletre ma is olyan sűrű kisfalvas tájat látunk - legfeljebb a faluk lélekszáma nőtt - mint amilyen az a XIV-XV. században lehetett.
