Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

Gyakorlati okokból a legmegbízhatóbb a nemességigazolási perek mutatója, az 1790-1839. évek iratait magába foglaló három index. Az 1790 és 1849 közötti iratok együttesen 776 raktári egységben 60 ifm-nyi tömeget jelentenek, egyegy numerus alatt sokszor egész dobozt kitöltő aktacsomókban, és egy-egy csomóban a hiányos lajstromozás következtében a felvett tárgytól messze eső ügy iratai is lehetnek. A rendezett iratok megőrzésére nagy gondot fordítottak. A levéltár helyiség ablakait vastáblákkal látták el, a feldolgozó helyiség kályháját vasráccsal vették körül.45 A lajstromozott iratokat keménypapír - bár nem pormentes - fedőlemezek között hevederrel átkötve őrizték, a csomagok behajtott végén a fasciculus, numerus és évszám nyomtatott címkén volt feltüntetve. Azokat az iratokat, amiket nem lajstromoztak, időről időre kiselejtezték, de azt nem tudjuk, hogy miket minősítettek az 1831. évi nagy selejtezésnél „csekélyebb hasznú irományoknak". A házipénztár számadási okmányait 1836-ban selejtezték ki.46 Az 1849-ig tartó korszakban jelentékeny tömegű olyan irat is került be a levéltárba, amelyet sem nem rendeztek, sem nem osztottak be a rendezett iratsorozatok közé. Ezek némelyike iratjegyzékkel is el van látva, másokról semmiféle jegyzék nem került elő. Ez utóbbiakról ma már nem lehet megállapítani, hogy a levéltár 1849 utáni változatos sorsa (1949-ig Nagykállóban és Nyíregyházán három helyen is volt) következtében érte-e pusztulás, s ha igen, az milyen mértékű volt. Az azonban bizonyos, hogy a rendezett iratsorozatok nagyobb károsodást a mai napig nem szenvedtek. A Schemberger Ferenc által 1767-ben megkezdett, és 20 évi munkával befejezett rendezés korának a levéltárral szemben támasztott igényeit nemcsak kielégítette, hanem mintául szolgált a késői utódoknak is. Sőt ma is elegendő a legmesszebbmenő tudományos igényű kutatás kielégítésére. Az általa következetesen végrehajtott, az egyedi iratokat is számbavevő lajstromozással és rendezéssel minden bizonnyal az ország egyik legjobban rendezett vármegyei levéltárát alakította ki. Utódai ugyan az őáltala felállított mértéket nem érték el, rendezési és lajstromozási elveit sem fejlesztették tovább. Az már külön szerencséje volt ennek a levéltárnak, hogy az 1849 utáni - az ilyen jellegű és korú iratok és levéltárak sorsa iránt eléggé érzéketlen - korszakban is nagyobb károsodás nélkül megmaradt. így ma Szabolcs vármegye levéltárának feudáliskori anyaga kétségtelenül a megyei levéltárak között mind rendezettség, mind forrásérték tekintetében az elsők között áll. 45 Uo. Prot. 40. No. 476. 1836.; Prot. 44. No. 283. 1840. 46 Uo. Prot. 35. Fol. 196. No. 228., 1831.; Prot. 40. No. 1243. 1836.