Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

1/c. állag) de az aktákat benne hagyták a többi között. A másik rendezés az „Egyveleges" jelzetet viselő sorozat volt (most IV. A. 9. fond.), amelyet Sulyok Dániel levéltáros 1845-ben alakított ki az 1735-1840 között keletkezett perek ismeretlen körülmények között a levéltárba került töredékeiből. A perek egy része a rendes iratsorozatokban is szerepel. A nemesi felkelésekre vonatkozó, 1797 és 1844 közti iratokat, a nem kis mennyiségű árvaszéki, első alispáni, főjegyzői, adószedői, számvevőségi aktákat, valamint az egyes tisztviselők után bekerült iratcsomókat az 1893. évi rendezésig csupán felhalmozták a levéltárban. Ezek némelyike eredeti iratjegyzékkel is rendelkezett, legtöbbje e nélkül hevert a limbusban. A mostani állapot szerint ez 15 ifm irat, de a rendezés idején már erősen hiányos volt. A megyei igazgatási szervezetben a levéltáros munkakörét és teendőit csak 1846-ban szabályozták. Nem tartozott a választott tisztviselők közé, a közgyűlés kandidálása alapján a főispán nevezte ki. Az 1846. febr. 26-án elfogadott szervezeti szabályrendelet is mellékesen említi, hogy a levéltáros a jegyzői hivatal tagja, feladata a levéltár őrzése és iratai lajstromozása. A levéltárba csak esküt tett megyei tisztviselőt enged belépni, a két alispáni és a jegyzői hivatal tisztviselőin kívül senkinek eredeti okmányt nem ad kézbe, ezeknek is csak hivatalviselésük tartamára. Minden év elején listát készít a kiadott iratokról, amelyeket a jegyzői hivatal köteles visszakövetelni. Különös gondja legyen a jegyzőkönyvek két példányban való letisztázására, egyik példány a főispáné, a másik helye a levéltárban van. A levéltárba helyezett iratok nyilvántartásánál a jegyzőkönyvi számot az akták hátán, a jegyzőkönyvi bejegyzések mellett pedig az aktaszámot feljegyzi. Amint a szabályozásból kiderül, a jegyzőkönyvön kívül elintézhető - ez időben már nagyobb számú - ügyek iratainak megőrzésére nem is gondoltaké A levéltárosok munkája - főleg amiatt, hogy az iratok egy részét teljes terjedelemben kellett volna a jegyzőkönyvbe bem ás oltatni, valamint a felsőbb rendelkezések állandó szaporodása következtében - mindinkább nőtt. Ezért már 1819-ben kérte a megye a helytartótanácstól, hogy a levéltáros mellé egy viceregestratort vehessen fel, évi 150 forint fizetéssel.41 Ehhez a kéréshez a helytartótanács nem járult hozzá, mire a megye 1820-ban részletesen kifejtette, hogy a levéltáros a jegyzői hivatal három írnokával sem képes ellátni a felsőbb rendeletek, a közgyűlési határozatok, a fellebbezett perek, a számadások felterjesztendő okmányai és a jegyzőkönyv másodpéldányának másolását. Ez, valamint az 1832-ben, 1838-ban és 1844-ben megújított felterjesztések ugyan eredménytelenek maradtak, mégis, 1837 óta a megyének már 40 A szervezeti szabályzat fogalmazványa Uo. IV. A. 1. 46. cs. 322 d, a kinyomtatott végleges szövege XV. 10. fond. 41 Uo. Fasc. 19. No. 988 1/2, 1819.