Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
„Ezáltal oly rés hagyatott nyitva, amelyen át az értelmi képesség és erkölcsi jellem nélkül is a vagyonilag jogosultak bejuthatnak az önkormányzat jogát gyakorló megyei testületbe. " A bizottság ellenvetéseinek második csoportja az önkormányzat és a központi kormány közti viszony szabályozása köré sorozható. A törvénytervezet a főispán jelölési, s kinevezési jogkörének kiterjesztésével és a fegyelmi eljárás elrendelése révén a megyei önkormányzatot a központi kormány kiszolgálójává teszi. A központi beavatkozás az önkormányzat ügyébe csak akkor indokolható, ha az olyan határozatokat akarna érvényesíteni, amelyek az államnak vagy egyéneknek kárt okozhatnának. Viszont a törvénytervezet szerint a kormány a megye választott tisztviselőjét, az alispánt olyan kormányrendeletek végrehajtásáért is felelőssé tehet, amelyet a törvényhatóság határozatilag törvénytelennek nyilvánított. A javaslattevők tételesen boncolgatták a törvénytervezetnek szerintük az önkormányzat és a választott tisztviselők jogait csorbító centralizációs törekvéseit. Csökkenti az önkormányzati testület jogát az is, hogy a törvényhozás munkája feletti kritikát a hozott kormányintézkedések elleni felirat, a végrehajtás felfüggesztése, vagy visszautasítása tekintetében a törvényhatósági bizottság egészen szűk körben tevékenykedhet. A tervezet egyes intézkedései ellen részleteiben is tiltakoztak. Különösen azt sérelmezték, hogy a megyei költségvetés alakulása az állami adó behajtásának mértékétől függ, miután a megye saját szükségére adót nem vethet ki. Nincs intézkedés a törvényben arra sem, milyen bírói fórum illetékes dönteni a kormány és a törvényhatóság között felmerült jogvitákban. A tisztújításokat az ügyek folyamatos intézése érdekében nem három, hanem hat évben kívánja megállapítani; a kisebb megyei tisztviselők (várnagy, segédhivatali személyzet stb.) kinevezése ne a főispán, hanem az alispán jogkörébe tartozzék. Ugyancsak a megye fogadja fel a csendőrszemélyzetet is. A választott és kinevezett tisztviselők munkája feletti ellenőrzés jogát a főispán számára nem akarja megengedni; a számonkérő széken csak az alispán elnökölhet, a fegyelmi eljárás elrendelése pedig kizárólag a közgyűlés hatáskörébe tartozzék. A vázlatos ismertetésből úgy tűnik, hogy Szabolcs vármegye bizottmánya mind a népképviseleti elv és jogegyenlőség harcos zászlóvivője, mind pedig a valódi önkormányzat gondolatának képviselője lett volna. Valójában azonban a dolog nem ilyen egyszerű. A virilista jogon való bizottmány-képviselet ellenzése inkább a fennálló helyzet konzerválását, mintsem a demokratikus egyenlőség kiterjesztését célozta. A megyében ez időben még mindig jelentékeny számú volt a nagybirtokos réteg, ezek azonban kevés részt vállaltak a megyei közéletben. A volt középnemesség anyagi romlása azonban már a 60-as évek közepe óta látható volt.
