Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
bizottmányba. Ezenkívül - elsősorban politikai demonstrációképpen - még 23 jeles közéleti személyiséget tiszteletbeli választmányi tagsággal ruháztak fel. Ezek között 8 még emigrációban élt, 7 pedig 48-as miniszterként, vagy mint volt miniszter leszármazottja kapta meg ezt a megtiszteltetést. A nagyválasztmány tagjai közül 1064 személynek ismeretes a neve, de a valóságos taglétszám ennél több, összesen mintegy 1100 fő volt. Ez közel hatszorosan felülmúlja az 1848-i megyei közgyűlést pótló választmány létszámát.30 Ez a nagy létszámú választmány lett volna hivatva képviselni a megye akkor közel 204 ezer főnyi lakosságát. A választmány társadalmi összetételét a rendelkezésre álló források hiányossága miatt nem tudjuk megállapítani, de a névsorból az első pillantásra is kitetszik az egykori kiváltságolt osztályok képviselőinek túlnyomó súlya. Szabolcs megye ezzel nem áll egyedül a megyék között. Érdekesebb azonban az, hogy az 1848-as választmány tagjai milyen kevés számban szerepelnek ebben a bizottmányban. Az 1848-ban szereplő, név szerint is ismert 170 küldött közül 1851-ben csak 56 nevével találkoztunk. Ez a körülmény azért is feltűnő, mert az 1861 -i bizottmány hangsúlyozottan az 1848-i örökösének tekintette magát. Ha figyelembe vesszük az időközi elhalálozás által kiesetteket, és a most már hivatalban nem levő egykori községi küldöttek elmaradását, megállapíthatjuk, hogy társadalmilag azonos összetétel mellett a második választmány személyileg alaposan kicserélődött. Nagy létszáma ellenére azonban mégsem tekinthető népképviseleti testületnek. Az összetétel mellett más ok is van, ami miatt nem beszélhetünk igazi népképviseletről. A javaslattevő választmány ugyanis, a küldötteket választó községek között két szempontból is különbséget tett. A nagy lélekszámú községek számára a képviselők számát úgy állapította meg, hogy 300^400 lélek kaphatott egy képviseletet. A kisebb falvakban 100-150 lakosnak is volt már egy képviselője. Ennek következtében az arányos képviselet elve szenvedett alapos csorbát. 30 A közgyűlést pótló nagyválasztmány tagjainak javaslata. 1861. Ez a névsor 964 nevet tartalmaz. A főispán javaslatára Bartakovics Béla és Lonovics József érsekeket, Popovics Vazul g. kath. püspököt, báró Vay Lajos borsodi főispánt, Tisza Kálmánt, Deák Ferencet és Széki Pétert, az emigránsok közül Kossuth Lajost, gróf Teleki Lászlót (ő már ekkor itthon volt), Pulszky Ferencet, Horváth Mihályt, Újházy Lászlót, Klapka Györgyöt, Perczel Mórt, Vetter Antalt és Türr Istvánt, a volt 48-as minisztereket vagy utódaikként gróf Batthyány Elemért, gróf Széchenyi Bélát és Ödönt, herceg Eszterházy Pált, báró Eötvös Józsefet, Klauzál Gábort és Szemere Bertalant választották meg. A megválasztott tagok bizottmányi névsorát még 1861-ben kinyomatták. Ez a névsor némileg eltér a javasolttól. A tiszteletbeli tagok közt ugyanis ott találjuk még Bemer László és Szcitovszky János püspököket, Vukovics Sebő és Duschek Ferenc volt 48-as minisztereket, továbbá a közéleti személyiségek között Korizmics Lászlót. E hitelesnek tekinthető névsor szerint az összetétel tehát így alakult: tiszteletbeli tagok száma: 25, választott tagok száma: 961, tisztviselők: 78, összesen: 1064. A valóságos taglétszám még enné! is magasabb volt, mert időközben a főispán 80 személyt tiszteletbeli tisztviselőnek nevezett ki, akik a bizottmány határozata értelmében szintén szavazati joggal bírtak. Uo. IV. B. 253.Bkgy.jkv. 1861. jan. 16., 18.; Bkgy. iratok 1861-67. 18. cs.
