Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

Sárvármonostorához a nemzetségnek már csak két ága tartott jusst; és e tájban a sárvármonostori ágból kivált Anarcsi, Bácskai, Balkányi, Butykai, Daróczy, Gacsályi, Guthi, rozsályi Kun és Várdai családok a Kisvárda környéki és a Szamos torkolata melletti birtokokon osztoztak. A majádi ágból származó Báthori, Szakolyi és Zeleméri családok a Debrecentől az Ecsedi-lápig, a Nyírség déli részén húzódó sávon állott falukat kapták. A XIV. század folyamán a Báthori és a Várdai családok kivételével a többiek a közép- és kisbirtokos nemesek szintjére süllyedtek le. Közülük csupán a Guthi, Ország, Szakolyi és Zeleméri családok jutottak a Hunyadiak alatt országos méltóságokra. A Káta nemzetség szintén nem volt eredetileg itteni ősi nemzetség. Egyik tagja, Panyit comes korábban, majd fia, Ábrahám 1277-ben már mint Szatmárban birtokos végrendelkezett Csaholy (ma Nyírcsaholy) környéki birtokairól, ahol a család a XIV. században monostort épített. A XIV-XV században tudatos birtokszerző politikájával, főleg királyi adománylevelekkel a Szamos mentén Csengerig és a Nyírség keleti peremén számos falut szerzett meg. A XIV. század elején az uradalom 20 faluból állott. A szamosháti Császlóban egy másik monostoruk volt. A Szamos és a Túr közötti erdős lapály irtásán a mai Csanád megyéből áttelepült Szente-Mágócs nemzetségből igen korán kivált két család, a Kölesei és a Kölesei-Kende, már a XII. század végén birtokos volt. A nemzetség közös monostorát 1181-ben Cégényben alapították, de az egyik tagja által alapított Etetyukodja (mai Tyúkod) korán kiesett a birtokukból, és a XIX. század közepéig jellegzetes kisnemesi falu maradt. A két családnak külön-külön csak 8-10 faluja volt, és a XV. század folyamán is inkább csak a megyei közéletben szerepeltek.

6 A XIV. század első felében még bizonyíthatóan birtokos volt egy-két faluban a Baksa, a Bogát-Radvány, a Csák, a Pécz, a Szalók és a Tomaj nemzetség. Azonban kis birtokaik egy-két évtized múltán beolvadtak az említett nemzetségek és családok birtoktömbjeibe. Kivétel a Tomaj nemzetség, amelynek két családja (a Losonczi és a losonci Bánffy) a Tisza északi kanyarulatában, Szentmárton központtal, megvetette a lábát - és 6-8 faluból álló birtokuk a XVI. század közepéig megmaradt.

7 6 A nemzetségi birtokok hozzávetőleges összeállítását MEZŐ - NÉMETH, 1972. alapján végeztük.; A Szente-Mágocs nemzetség birtokai: KARÁCSONYI, 1900-1901. II. 68-69.; MAKSAY, 1941. 56-58., 74-75.; A Hont-Pázmány nemzetség birtokai: MAKSAY, 1941. 55., 60.; KARÁCSONYI, 1900-1901. II. 182., 220-239.; A Gut-Keled nemzetségre: uo. II. 19-24., 43., 56.; A Balog-Semjén nemzetségre: uo. 181., 188.; A Káta nemzetségre: uo. I. 310.; A Kaplony nemzetségre és birtokaira: KÁROLYI, 1882-1897. II. VII-XXXVIL; A Csaholyi család birtokszerzésére: SZILÁGYI, 1889. 346-348.; SZABÓ K., 1889. 532-552.; 730-737. 7 A kisebb birtokú nemzetségekre: KARÁCSONYI, 1900-1901.

1, passim.; A Tomaj nemzetségre: uo. III. 104-114.