Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
A megyei választmány tagjainak körét ennél lényegesen nagyobb választóközönség jogosultsága határozta meg. A nagy létszámú választmány azonban több oknál - magas létszám, a távolság és az összetétel - fogva eleve képtelen lett volna a tornyosuló feladatok ellátására. E bajon segítendő a kebeléből alakított kisebb létszámút bizottmány volt a megyei önkormányzat tényleges népképviseleti szerve. Megalakulásának körülményei és összetétele következtében azonban a megyebizottmányt nehezen lehetne népképviseleti testületnek nevezni. Tevékenysége is erősen formális, nagyrészt a központi kormányhatalom rendelkezéseinek tudomásulvételében merült ki. Ügyrendje és ügyintézési formái sem mutatnak sok újat, a nemesi megye közgyűlésének működésével összehasonlítva. Az igazságszolgáltatás és igazgatás teendőit a nemesi megyétől személyi összetételben változatlanul átvett hivatali szervezet végezte, az 1846-ban elfogadott ügyrend és beosztás szerint, azzal a különbséggel, hogy a községek igazgatásában a korábban földesurakat illető jogkör örökösének tekintette magát. II. A megye második önkormányzati testülete, az 1861. január 16. - november 4. között működött bizottmány jellegében alapvetően különbözik az elsőtől. E második létrejötte és működése körül a népképviselet érvényesítése inkább mint politikai, nem pedig társadalmi kérdés merült fel; az igazgatás megszervezése az egykori megyehatóság jogkörének visszaállítása érdekében folytatott harc során eléggé másodlagos probléma volt. A legfontosabb ügy mindvégig a nemzeti ellenállás szervezése maradt, a megyei önkormányzat testületi szervének és az igazgatási apparátusnak tevékenységét fennállása alatt a központi kormányhatalommal való, többé-kevésbé nyílt szembenállás jellemezte. A második megyebizottmány megalakulásának körülményeiről még az elsőnél is kevesebbet tudunk. A közelmúltban napvilágot látott történeti katatások szerint Szabolcs megye politikai vezetői aránylag későn és vonakodva hagytak fel a 11 év óta gyakorolt passzív ellenállással. A vonakodás oka az volt, hogy az októberi diplomát elégtelennek tartották az 1848-i alkotmány szempontjából, következésképpen a megyei szervezet működésének megindításához is. Az 1860. december 22-én tartott értekezleten a radikálisok egyik vezetője, Kállay Ödön kijelentette, hogy „amíg a 48-as alkotmány vissza nem állíttatik, a megye szervezésébe nem megyünk bele ". Az értekezlet azonban ezt a szélsőséges álláspontot elutasította, a döntést az összehívandó közgyűlés elé utalta.28 28 SZABAD, 1967. 164-165.
