Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

rávilágít az elsősorban érdekelt Debrecen javaslata, amelyet a helytartótanácsnak, és egyidejűleg a vármegye alispánjának is megküldött. A város a javaslat szerint e tárgyban tett ugyan már intézkedéseket, de csak saját hatáskörében végrehajthatókat; a baj orvoslására szükségesnek tartja a szomszédos törvényhatóságok együttes eljárását, sőt az ország rendéinek határozatát is. Debrecen véleménye szerint a lopások elhatalmasodásának legfőbb oka az, hogy a lopott jószágot könnyen lehet adni-venni. A legelső teendő az útonjárók útlevéllel való ellátása. „Mert most igen nagy könnyebbségére és rossz szándékjokban igen nagy segítsége a tolvajoknak és úgynevezett siványoknak, hogy fel s alá, arra és addig kóborolhatnak passus nélkül, míg alkalmatosságot kapván, szándékjokat véghez viszik. " Az útlevélben a tulajdonosnak nemcsak személyleírását, de még a viselt ruháját is fel kell tüntetni. Útlevelet csak a hatóság előtt ismeretes személynek legyen szabad kiadni; ha a passus kiállítója a kérő személyét nem ismeri, két hites ember igazolása után állíthatja ki számára az útlevelet. A vámosok, révészek köteleztessenek, hogy minden, előttük ismeretlen embert szólítsanak fel igazolásra. Akik ezt elmulasztanák, főleg ha lopott marhákat is szállítanak, vagy engednek át, a vámosságból vagy révészségből mozdíttassanak el, „és a környülállásokhoz képest kemény testi, vagy pénzbeli büntetések is lenne ". A helységbeli bírák minden átutazó, vagy ott megállapodó ismeretlentől kérjék el az útlevelet; aki magát igazolni nem tudja, azt fogassák el. A vásáros helyeken a vásárra felügyeletet tartók legyenek erre kötelezve. Városokon, falukon, de még szállásokon és majorokban se fogadjon senki ismeretlen és passus nélkül járó embert se szállóképpen, se napszámosnak, még kevésbé cselédnek. Ez utóbbiaknak még a korábbi gazdájuktól is legyen bizonyítványuk jó magukviseletükről. A vásárokra eladó jószágot csak passussal lehessen felhajtani, amelyben a marhának neme, bélyegje, különös ismertetőjele is fel legyen tüntetve. Mindenféle adásvételhez, vásárokon, vagy azokon kívül hiteles és megbízható tanúkat kell hívni „akik nemcsak azért legyenek ott, hogy áldomást igyanak, hanem mind az eladó félnek a marhákról való passusát, vagy bizonyságlevelét, mind a marhákat és azoknak jegyeit megvizsgáljak ". „Pusztán, úton, helységeken kívül levő vendégfogadókban, csárdákon, szállásokon és az úgynevezett tanyákon marhát vásárolni szabad ne lenne. " Az ilyen helyen vásárolt jószágot el kell kobozni, és még ha az eljárás során be is bizonyosodna, hogy a vett jószág az eladó jogos és igaz úton szerzett állata, a vevő „mint aki gyanús helyen, gyanús jószágot vett, mint orvgazda" büntettetnék. „Aztpedig, hogy valaki a maga majorjában, pusztán levő szállásán, vagy tanyáján, gulyán, ménesen vagy nyájon legelő marháját ott helybe el ne adhassa, egyátaljában megtiltani nem lehet", azonban egyedül csak a szállás urának vagy