Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
mert más rendű emberek is járnak lovon lopni. A pásztorok nagy része adófizető polgár, és ha nekik nem is lenne lovuk, a marhakereskedés ürügyén gulyákat látogatóknak van, különben is a pásztorok ló nélkül is megtalálják a marhaelhajtás módját. A gulyásoknak a lótartásra szükségük van, „ mert ezen a tájékon a lovak és szarvasmarhák éjjel és nappal télen és nyáron a legelőkön járnak, ezért annyira vadak, hogy a legkisebb zajtól, az égzengéstől, vagy bármi más oknál fogva megriadnak és széjjelszaladnak ". Ha a lovat elveszik tőlük, a kár megtérítésére nem lehet őket kötelezni, és a város polgárai kárára elhagyják a szolgálatot. A lopások meggátlására inkább általános érvényű rendszabályt kellene találni.^ Debrecen panaszára a helytartótanács felszólította Szabolcs vármegyét jelentéstételre. A megye jelentette, hogy a lovakat ugyan most az egyszer még visszaadta, azonban a gulyások nyergesió tartástól való eltiltását a lopások megakadályozására a legalkalmasabb eszköznek találja, és a statútumot továbbra is fenntartja. 19 A vármegye rendelkezései a következő évtizedekben többé-kevésbé érvényben is maradtak, sőt 1764-ben kiegészítették azzal, hogy minden földesúr a pusztákon tartott nyájai mellett levő pásztorait alkalmazásuk minőségét feltüntető bizonyságlevelekkel lássa el, amelyeket azok mindig maguknál tartani köteleseké A rendelkezések azonban aligha járhattak nagy sikerrel, mert 1775-ben ismét kénytelen volt a megye a kérdéssel foglalkozni. A részletes és 22 pontba foglalt statútum részben megismételte a több évtized óta fennállott szabályozásokat, részben kibővítette a csárdák, a mezei szállások, a mészárosok marhavágásának ellenőrzésével is. Az ellenőrzés végrehajtására a megye nyugati részén levő legelőkkel és a déli, erdőségekkel szomszédos falvakban, összesen 12 helyen, csendbiztosokat bíztak meg. 2 i Ez a statútum nagyjából már mindazt tartalmazza, amit két évtized múltán a helytartótanács által kidolgozott országos rendelkezés általánosan kötelezővé tett. A pásztorokra vonatkozóan elrendelte a megye, hogy minden számadónak gazdája hiteles conventiós levelet adjon, a számadók esztendős bojtárokat fogadjanak, „olyanokat, kiknek bizonyos levelek légyen, hogy nem valami tsapongó személyek". Az ilyen leveleket vagy a helységek bírái, vagy a földesúr, vagy a •8 Uo. 19 Uo. Fasc. 55. No. 58. 1754.; Prot. 21. Fol. 293. 1754. 20 Uo. Prot. 23. Fol. 41. 1764. 21 A statútum címe szerint a kóborlók és pásztorok szerfelett elharapódzott szabadosságai és más hasonló szőrű emberek káros és botrányos cselekedetei meggátlását célozta, és a szomszéd törvényhatóságokkal is közölték. Uo. Fasc. 18. No. 33. 1775.
