Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
BAKOS GÁBOR
És ugyanakkor Kassáról Pethő Zsigmond felső-magyarországi vicefökapitány Levelekre perszonális inszurrekciót (személyes felkelést) hirdetett augusztus 28ára. Rákóczi azonban leállította. Bakos Gábor nem időzhetett sokáig az új várban. A lengyelországi vállalkozásában a fejedelem kíséretében volt, s vele is jött haza. Rákóczi György elkövetkező élet-halál harcában még kivette a részét. 1658. június végén a Lippai szorosban lefolyt csatában Szuhay Mátyással, Gyulay Ferenccel egy-egy csapatrészlegnél átmenetileg megerősítik II. Rákóczi György helyzetét. Szuhay Mátyás vezette a balszárnyát, együtt a szabolcsi hajdúkkal, főkapitányukkal, Keresztes Andrással az élen. Gyulay Ferenc váradi főkapitány a jobboldali szárnyat vezette, míg középen, az első csatasorban Barkóczy István fizetett hada küzdött. A hátvédet Ébeni István és Bakos Gábor újoncai alkották, az ágyukat pedig Gaudi András vezetése alatt irányították. Végeredményben tehát három kiváló kallói főkapitány is közreműködött személyes bátorságával s harci készségével a győzelem kivívásában. 236 Különösen Szuhay és a szabolcsi hajdúk, akik elsőként késztették hátrálásra és a Maros vizébe az ellenséget. Bakos Gábort 1663-ban az ónodi mustrán említi Pethő Zsigmond. Utolsó adatunk róla az 1664. áprilisi mustra Dobszánál, ahol Keresztes Andrással az egyik vezér. Ekkor mindketten a király pártján állnak. 7 Tudjuk, hogy háromszor nősült. Első felesége halála után a szatmári Kökényesdy Éva Juditot vette el, kivel 7 évig élt együtt, a harmadik feleségével, Perényi Judittal 5 évet töltött halála előtt. Meghalt 1666. október 17-én. Csetneken, a mai Szlovákiában, ahol a magyar múltnak oly sok emléke megmaradt, az egykori bányaváros szépséges műemlék templomában van eltemetve. Ott látható az általa készíttetett szószék, orgona és főoltár, Hans van Aachen oltárképével 1636-ból, s nem utolsó sorban halotti zászlaja, pajzsa, sisakja, buzogánya, két kardja az északi falra téve. A halotti zászlaján disztichonban költött vers latinul, az akkori Európa közös nyelvén mondja el érdemeit. Szabadon fordítva: „Aki nem ismerné a nagylelkű Bakos kemény sorsát, tudja meg, hogy amerre zúgnak a gyors Isternek vizei, a pannon ország nevezetes véghelyei hirdetik, milyen erejű vezetője volt a Hunyadiaknak. Tanú rá Ónod, Szendrő, Kalló, Szatmár, Fülek... Magyar nemzet, légy hálás Bakos Gábor szellemének, mondván: szelíden pihenjenek csontjaid!" 238 6 Kropf, 1888. 562. 7 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 82. No 74. 1664. 8 Bartalomaeides, 1799. 229.
