Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
SENNYEY FERENC
ebben nem kis része lehetett a vármegye főispánjának, Barkóczy Istvánnak. A vármegyének a névtelen excellenciáshoz intézett levelének ez a része lefordítva így hangzik: Excellenciád ismeri, hogy „ a gyalázatos rebellisek szedett-vetett söpredékének mennyi ellenséges cselekedete nyom bennünket, akik nagyobb vagy gyakran kisebb számban Debrecenben lakván, végtelen sok erőszaktevésük végeztével Debrecenben mennek, ahol jogtalanul a debreceni szenátorok a rebellisek és rablók orgazdáivá, támogatóivá és védnökeivé lesznek. Hogy a nyomorult nép megvédéséről gondoskodás történjék, azt kívánjuk, Excellenciád a Debrecenben székelő rebellisek eltávolítását siettetni méltóztassék, alázatosan kérjük. " 466 Ugyanakkor csináltak valami főpróbát is, mikor november derekán Wesselényi Pál szerint: „... már annyira vadnak a Debrecenben nyomorgó magyarok, már egynéhányát a piacrul kötözték fel a labancok, [a szó első, bár nem szabolcsi előfordulása] úgy vitték el. " 467 Hogy a bujdosók oly nagy számban voltak a városban, több oka is volt. Egyrészt Erdélyben egyre problematikusabb lett a helyzetük, a magyarországi rablási lehetőségek is kedvezőtlenebbül alakultak, amint kitűnik abból, ahogy Hartyáni András, egy magyarországi követ kéri Teleki Mihályt: „Kérem a nagy Istenért kegyelmedet. ... szüntesse meg kegyelmetek az szegény ártatlan községet természet szerint való ellenségnél, töröknél, tatárnál jobban rontó, nyúzó, pusztétó, tolvaj, pajkos talpasokat s ezekkel együtt prédátokat, kik miá az szegénység is teljességgel éhei hálásra jutott máris, s annyival inkább ezután minden marhájukból való kipusztétások miatt megszámlálhatatlan faluk határi vetetlenek maradtak, csendesítse meg kegyelmetek az dolgokat, lehessen bátorságos az szegény nemességnek és parasztságnak házoknál való lakások, ne hordják pribék módjára és ne sarcoltassák. Hiszen magyarok és keresztények vagyunk, nem kellene tűzzelvassal egymást így emésztenünk és pusztétanunk. " Mint ebből a levélrészletből is, de a Perényi Gábornak a fiával együtt való elrablásából is kiviláglott, a bujdosók rákényszerültek váltságdíjért az emberrablásra. A másik okuk a Debrecenbe való költözésre, hogy közelebb „nyomakodjanak" a királyi felségterülethez. Mert „az magyar atyafiaknak valóban ajánlják a császár részéről a gráciát ", ahogy fentebb Teleki írta. Ilyen körülmények között szállt be a friuli Strassoldo grófja Debrecenbe, s csaknem ott is telelt. Célja több irányú volt. Arról mindenesetre tudomása volt, hogy Debrecen a szabolcsi birtokosoktól bérelt prédiumok után nem fizetett, és nem akarta megfizetni a vármegyétől kirótt adót. Nem is a várost akarta elfoglalni, - Váradon akkor alacsony számú helyőrség tartózkodott-, s nem is a várost akarta, mint azt olvasni lehet, megsarcolni. A rebellisek miatt ment. ígért és elkobzott. Akik minket érdekelnek, többen hagyták magukat meggyőzni, mint Baksa István, Kis Ferenc. Mások, akár „ valami rongyos gúnyában ", felesen kiszaladtak/ 05 Wesselényi, Kende, Kubinyi közös levele Teleki Mihálynak így számol be a dologról: „A németek horvátokkal és hamis magyarokkal ... öt vagy hatezren egybegyűlvén, ezelőtt harmadnappal Debrecen Uo. Fasc. 120. No 3. Teleki, 1905-1926. 7. k. 86. Uo. 68.
