Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
SZUHAY MÁTYÁS
magunkat alkalmaztatnunk".' ' Rákóczi György azokban a napokban Bátorban tartózkodott a „ kúriájában ", a követek: Bay István, Barakonyi Ferenc, Banchy András és Szilágyi Gábor jegyző útján válaszolt. így ezt a választ nem ismerjük. A nádor figyelme azonban nem lankadt, és a vármegye is egyre inkább a „koronás király" felé fordult. Május 31-én instrukciót adott Szilágyi Gábor jegyzőnek, a nádorhoz induló követnek. Bár a bejegyzés szerint elmaradt ez a követség, a későbbi bejegyzések értelmében mégis csak végbement. Az irat azért is megérdemli a figyelmet, mert a jelek szerint nem kérték ki Rákóczi hozzájárulását, aki ekkor a lippai harc előtt a hadgyűjtéssel volt elfoglalva. Az instrukciók, szokásos köszöntés után a helyzetjelentés ugyancsak eléggé szabványos. Eszerint „az nemes Szabolcs vármegye mennyi sok nyomorúságban és pusztulásban légyen, sok faluk, kik teljességgel, kik meg nagyrészt elpusztultak a szüntelen gyülekező és kvártélyozó hadak miatt. Az drágaság is mennire vagyon, hogy az szegénységnek sok helyen életre való kenyere nem lévén, elbujdosott". Azzal folytatódik az írás szerkezeti felépítése, hogy megköszöni „az mi kegyelmes Urunk, koronás királyunk őfelsége szokott kegyelmes indulatját, ... és atyai oltalmát életünk fottáig való alázatos hűséggel és engedelmességgel köszönjük" - írja tovább az instrukció. A nádorhoz fordulva, arra kell kérni, mint aki mediator inter regnum et regnicolas (közvetítő az uralkodó és a nép között), hogy „ Őnagysága méltóztassék oly gondviseléssel lenni, mind penig őfelségét rekvirálni, hogy az őfelsége német hadainak hazánkba az oltalomra való jövetele, mind penig az hadviselő tisztek által való dirigálata legyen oly ordinanciával és direkcióval és diszciplínával (rendezettséggel, irányítással és fegyelemmel), hogy nem hazánk, nemzetünk pusztulására, hanem salvis juribus et constitutionibus regni (az ország jó törvényeinek és alkotmányának) legyen az oltalomra. " 24i Fontos dokumentum ez a követi megbízás, tükröződik benne egyrészt a vármegye legitimitása, másrészt az aggodalomtól sem mentes tisztánlátása. Valójában a nagy bajok még csak ezután következtek, a kezdeti sikerek ellenére. A rendelkezésre álló források szerint először Szalárdy János nevezi Szuhay Mátyást kállai kapitánynak. 244 Ez egyúttal azt is jelenti, (másutt is említés történik róla) hogy a kallói vár üres és elhagyott volt, a vár őrsége az ő botja alatt harcolt. így volt ez a lippai harcon is, amelyben, Szuhay és az alatta lévők hadi tetteit a következőképpen hagyományozta az utókorra: „Az ellenségnek elöljárója közelítvén, Szuhay Mátyás balszárnyról, hogy a mezőrül azokat a Maros felé beszoríthatná, nagyon neki ökleltetett vala, kiknek hogy mind a mezőrül s mind amely felöl jöttek vala, útjok elfogattatott volna, úgy a Marosnak szoríttatának, hogy nagy része a Marosba ugratván, odaboríttatnának, akik pedig a parton utolérettetnének, lekoncoltatnának. Melyet látván a több török seregek, mintegy megrémülve, megtartózni kezdtek vala ... " 245 . 242 Uo. Fasc. 75. No 27. 1657. 243 Uo. Prot. 12. Fol. 33. 244 Szalárdy, 1980.410. 245 Uo.411.
