Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
BAKOS GÁBOR
uramnak szabad korcsmájával és két puszta telkével elfoglalta. Sőt az magam udvarházát is, kit régi eleim birtanak, azhol szép majorságom lehetett volna, azt is elfoglalta őnagysága... " no Mennyi igazság volt, mennyi nem Bakos Gábor állításaiban, nehéz ma már eldönteni, de az a tény, hogy Wesselényi Ferencet ezen az országgyűlésen választották nádorrá, rossz előjel, hogy a kallói főkapitány dolgát támogatták volna. A vármegyének később sem szűnnek meg a Bakos Gábor elleni panaszai. 1654 nyarán így szólnak: „ Országunk törvénye és bizonyos végzési ellen sok kiváltképpen való és elszenvedhetetlen megbántódásaink, injuriáink és oppresszióink (sérelmeink és elnyomásunk) lévén, nemesi szabadságunk fölöttébb való nagy sérelmével, sok kárunkkal és jószágunk pusztulásával, nem is idegentől, hanem az méltóságos erdélyi fejedelem, az mi kegyelmes urunk őnagysága birodalmában itt közöttünk lakozó némely helyekben vármegyénk tagjaitól, városbeli- és falubeliektül, sőt őnagysága tiszteitől... Ez alkalommal a vármegye a panaszait eljuttatja Báthory Zsófia fejedelemasszonyhoz is. 1654-ben a főkapitány a hét szabolcsi hajdúváros kapitánya és hadbírája lett. Ez a következőképpen történt. Mivel sok panasza volt a vármegyének a hajdúvárosokba beszökött jobbágyok miatt, mert nem adták ki őket, a dolgot rendezni kellett. A fejedelem és a hajdúvárosok nevében Lente Pál szoboszlói és Keresztes András rácböszörményi hajdúfőkapitány - az utóbbi nevével pár év múlva a Lippai szorosban még találkozunk- megegyeztek Ecseden, 1654. december 15-én, hogy visszamenőleg, súlyos büntetés terhe alatt kiadják a hites és kezesség alatt lévő jobbágyokat, a megegyezés időpontjától fogva pedig minden nemű jobbágyot. Jut panasza a vármegyének a következő évre is. 1655. november 10-én Kun Gáspár viszi Erdélybe a levelet, melyet most a váradi főkapitánynak, Gyulay Ferencnek (vagy Jármy Ferencnek) is elküldenek, és melyben Szabolcs ismét a katonaság különböző szemtelenségeit, a hallatlan fosztogatást és a nép siralmas elnyomását emlegeti, így az már a végső romlásnak van kitéve. 233 Amúgy, mint főkapitány, Bakos Gábor 1655. augusztus végén arra is kap parancsot, hogy toborozzon katonákat a Moldovában harcoló sereg részére. Ehhez a vármegye hozzájárulása szükséges lett volna. Bakos Gábor megválik Káliótól. 1657. november 21-én elküldi a vármegyéhez „vicéjét", Fényes Istvánt, 234 akit az utókor, mint Debrecen város jegyzőjét, Nagykállói Fényes István néven fog tisztelni. A novemberi gyűlésen a vármegye megszavazza, hogy „ ... nemzetes Bakos Gábor uram megkeresésére a nemes vármegye őkegyelme Szatmárra való költözésére offer ált (ajánlott) 12 szekeret 6-6 ökrével, mindenik szolgabíró 3-3 szekeret rendeljen. " 23S Kallóban a vicéje maradt, Kis István. 230 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 73. No 20. 1655. 231 Uo. Prot. 11. Fol. 264. 232 Uo. Prot. 11. Fol. 270. 233 Uo. Prot. 11. Fol. 278. 234 Uo. Fasc. 75. No 4. 1657. 235 Uo. Prot. 12. Fol. 11.
