Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

BARKÓCZY LÁSZLÓ

(Az udvarház utóéletéhez: 1770 körül Barkóczy János szabolcsi főispán fogja a nagykállói vármegyeháza építészével bővíttetni, majd Benczúr Gyula örökíti meg az utókornak az „Osztrák-magyar Monarchia képekben" c. többkötetes kiadvány­ban, ugyanis a csehszlovák uralmat ez a történeti emlék is zavarja, lebontatják.) 1633-ban Kalló várának főkapitányává nevezte ki az uralkodó Melith Péter utó­daként, aki a szatmári vár élére ment. Elképzelhető, hogy a kinevezés a Munkács körüli hadmozgások következménye volt. A Pálóczi Memóriáié a kienevezést így rögzíti: „Anno D. 1633. die 5 mens is Jiinii esküdt meg Barkóczy László uram az kállai főkapitányságra, Sennyey Sándor és Melith György itramék votlak kommisszáriusok " 2W> Még ugyanannak az évnek utolsó napjaiban különös közjáték történt Baktán. Az esetet mondja cl maga a levéltári irat. „Az nagyságos Barkóczy László uram, csá­szár urunk őfelsége kállai főkapitánya, sollenniter protestál (ünnepélyesen tiltako­zik) arrul, mivel Horvát István, most Ecsedben, Szakmar vármegyében lakozó, az tekintetes és nagyságos gróf Bethlen István szolgája, nem tudatik, mi okból és hon­nét vévén szabadságot magának, az elmúlt napokban bizonyos lovasokat melléje vévén, hatalmasul, fegyveres kézzel, éccakának idején, ... Bakta nevű falujára őnagyságának reá ütvén, 27 decembris anni 1633 szolgáival házokat felverték, pré­dálták és meg is fogott volt bennek az dominus protestánsnak (tiltakozó úrnak) nemes szabadsága ellen, holott Horvát István más vármegyében lakván, úgymint Szakmar vármegyében, semmi igazgatása, nyergelése szabolcsi vármegyében nem volna holott nem is adott sem őfelsége, sem Szabolcs vármegye őneki autoritást arra, hogy valaki jószágára reá menvén, prédálná és valaki szolgáit megfogná, mert az dominus pro­testánsra néz mind szolgái és jobbágyi felől törvényt tenni, akinek mit vétettek volna, hanem sőt inkább az dominus protestánsnak (tiltakozó úrnak), mint kállai főkapi­tánynak van urunktul, őfelségétül arravaló autoritása, hogy az gonosztevőket kerget­tesse, büntettesse, ergo item m at que iterum protestál (újra és újra tiltakozik) őnagy­sága, hog}^ mivel most is sok előtt is fenyegette s fenyegeti szolgáit, jobbágyit és hoz­zátartozókat mindjószágiban, mezőben és egyéb helyekben, omnibus módis (minden módon) meg akarja őnagysága oltalmazni Horvát István ellen, és ha mi történik, mi­vel őnagysága is sui et suorum defensionem (a maga és övéinek védelmét) oltal­mazván, nem senkinek, hanem magának tulajdonítsa Horvát István és más hatal­maskodó. " 2(>l Horvát Istvánra - felesége Apagyi Judit - érdemes felfigyelnünk már csak azért is, mert a megyei levéltári akták híján, Bethlen Gábor korából nagyon kevés adattal bírunk. Bethlen Gábor ecsedi várkapitánya volt, hadjárataiban pedig Kemény János szavaival „részeges, de igen vitéz ember, mezei hadainak generálisa. " Mivel „az fejedelem fizetett mezei hada szine vala hadának" több kényes helyzetet is megol­dott, de 1621. július 10-én Érsekújvár alatt ő vesztett csatát, melyben Buquoy is el­esett, míg visszavonuláskor Drégelypalánknál utóvédként hagyva, - ismétcsak Kemény Jánossal: „ ... az ellenség felé indulván, de sem arra nem ment, hogy rajta kapdosott vagy tartóztatta volna, ... sem hírrel a fejedelmet nem tartotta, ki miatt 200 Uo. 201 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 52. No 12. 1634.

Next

/
Oldalképek
Tartalom