Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
LÓNYAY ANDRÁS
Dóczy András Szatmár, 1614. augusztus 29. keltezéssel továbbítja a levelek másolatát Szabolcs vármegyének. „Tisztem szerént őfelsége nevével kegyelmeteket intem, hogy valami véletlen veszély ne találja kegyelmeteket, kegyelmetek legyen vigyázásban és az portális gyalogokat előkészíttesse, sőt az perszonális inszurrekció is készen legyen, kegyelmetek, hogy azmikor kévántatik, minnyájan egy értelemben lévén, azmennyire lehet, magunkat és szegény hazánk megoltalmazhassuk. Annak fölötte, minthogy az sok gonosz hírekhez képest vigyázások okáért az Nagy Lukács hadát Bereg vármegyébe kellett szállétanom, kegyelmeteket kérem, ha az táplálás dolgából mi segétséggel lehet kegyelmetek, ne intermittálná kegyelmeiéket. " ul Nagy Lukács - nem tudjuk hány fős lehetett a hada - amint egy levele datálásából kiderül, Debrecen közelében az erdélyi úton fekvő Zeleméren székelt, s nem Kassán, amit Böjti Veres csak a története hiteléül állít Báthory Gábor meggyilkolása óta. Jelenlétük azon a részen indokolt volt, hiszen a török a télen Erdélyben telelt, de fenntartásuk nagy terhet jelentett Szabolcs vármegyének, még ha az önkényeskedéseket nem is számoljuk. A török területre történt portyázásaikat úgy kell elképzelni, hogy télutóra elvervén pénzüket s felélve a vidéket, Fülekig, Aradig alányargaltak zsákmány után. Ehhez nem kellett, s bizonyítéka sincs, Forgách főkapitány, vagy Lónyay András biztatása, ez a hajdúk életmódjával velejárt. A „király képét", Forgách Zsigmondot Kassán a nádor és Dóczy gondjaihoz hasonló dolgok foglalkoztatták. Szabolcs vármegyéhez, melynek főispánja is volt, szeptember 4-én és 19-én írt leveleiben a katonatartással kapcsolatos panaszokra vonatkozóan fejti ki álláspontját. ,^4zmi annak okáért Nagy Lukács hadát illeti, hogy kegyelmetek immáron tovább rajtok lenni nem szenvedhetné, holott elég kárban vannak miattuk; mi őfelségének, császár urunknak egynéhány levelünkben megírtuk, hogy majd esztendeje, hogy kegyelmeteken vagyon az had. Eleget szánakoztunk az kegyelmetek kárán, ki őmiattok esött kegyelmeteken. És végre, ha tudtuk volna, hogy szinte akkor kelletik eloszlaniok, azmikor leginkább kellenének, nem is kellett volna őfelségének fenntartani mai ideig őket. De mégis könnyebb volt az élés dolgában kicsit kárt miattok szenvednünk, hogysem az tatár miatt égést és rablásokat szenvednünk.'''' A továbbiakban a vármegyére bízza a döntést, de elhárítja magáról az esetleges felelősséget, hogy kiadta Nagy Lukács elbocsátó levelét. A második levelében a főkapitány arról ír, hogy „az mi levelünket meg ne adja Nagy Lukácsnak, hogy felette igen gonosz hírek érkeztének vala Szkender basának gyülekezeti felől ... valamíg az töröknek fönnléte lészen, igen jó volna kegyelmeteknek az szomszéd vármegyéket megtalálni". Az egész dolgot ismét a vármegyére bízza. „Ha ugyan az tetszik, hogy el kell őket bocsátani ám az levelek Lónyay András uramnál vagyon, és megírtuk őkegyelmének, hogy adja ki őkegyelme nekik hitleveleket, de igen jól kell arrul gondolkodni, ... Sehol semmi hadaink nem lévén ,.."" 8 . Forgách Zsigmond következő évi, 1615. január 19-én kelt leveléből a közben eltelt változásokról értesülünk. „Kegyelmeteknek sok panaszolkodására nézvén a szegénységet, hogy valamennyire megnyughassék, /noha őfelsége minekünk egy 117 Uo. 118 Uo. Fasc. 32. No 41 és 44. 1614.
