Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

LÓNYAY ANDRÁS

Azmely várása most vagyon Kallónak, az csináltatott egyszer is, másszor is az vitézlő néptűi az vár mellett azvégre, hogy majorságokat ott tartották mind lovas és gyalog, húzok népével együtt, mert az vár azoknak mind hevételére elégtelen, hanem csak szükségnek idején fegyveres nép szokta az várban szorulását. Azért ezt az várost az vitézlő rend csinálta, palánkját építette és árkát ásta, kiben számtalan keresztyén atyánkfiát oltalmazták meg, magoknak nagy vérek kiontásával és kárvallásokkal s néha rabságra vitetésekkel is megtartván vitézül ez helyet ezideig minden ellenség ellen, kire nézve nem méltó hát ezektűi az jutalmas és böcsületre méltó vitézektűi házokat és örökségeket elvenni és haszontalan embereknek adni, kiknek azon körül való jószágok is mind elveszett és pusztult volna, ha ez vitézektűi ezen helybűi nem őriztetett volna. Az mely piacot penig kívánnak, soha birodalmok benne nem volt, mert amint a városát, hogy soha ez mostanit nem bírták, így ez kis piacot is csak az vár kapuja előtt az várbeliek szükségére csinálták volt az kapitány akaratjábúl, hogy az vitézlő rend messze eledeliért és borért ne járjon, kinek vásárbírót az várbeliek közül tartottak mind ez óráig és az kapuról vigyáztak reá is... A várost kérik, elhitetvén másokat, hogy övék volt, mely város soha övék nem volt, sem jobbágyok rajta nincsen, ... ezben az városban lakók közül senki ő jobbágyok nem volt, hanem az török előtt messzül az Alföldről szállott ide az község és itt őfelsége vára alatt más helyen és nem az ő régi városok helyén telepedtek meg szegények, melyről az római császár őfelsége is erős parancsolatot adott volt, az hódoltságról felfutott községet befogadják ide." A várkapitánynak van egy találó megjegyzése is a labor gratuitusra, ingyenmunkára vonatkozóan: „míg az szolgabíró elfutosná az vármegyét, addig leomlana az vár oldala". Megvádolja Lónyay András Kállay Miklóst, hogy a várbeliek ellen hajdúkat fogad fel, holott „az végház mind Erdélyre, mind Törökországra őrálló hely. Végezetre egy summában, ha őfelsége Kalló városát az vártól elszakasztja, az várat is odaadja s az Tiszán innét való földtűi is búcsúját vegye."

m A Kállayak nem kapták vissza Kallót, Lónyay András érvei meggyőzőek voltak. Alapítása után 40 évvel a várnak kialakult a gazdasági helyzete is, Káthay Mihály koncepciója végleg érvényre jutott. A vármegye irataiban Lónyay András először 1607-ben szerepel, mint a vármegye mintegy 100 főnyi lovasságának másodkapitánya. Sikerrel kellett működnie, mert a lázongó hajdúk elhagyták Szabolcs területét, felmentek Zemplénbe, Borsodba. Az ő pályája is magasba lendült. A következő évben Szabolcs vármegye követének választja a kassai részországgyülésre, s megbízásának megfelelően a vármegye nevében kéri vissza Kalló mezővárosát a Kállay család részére. Mikor Thurzó György nádor 1609-ben a kallói vár élére állította, egykori követi utasításával szemben pontosan ellenkező értelemben ténykedett, nem is eredménytelenül. Első dolga volt a hajdúlázadáskor megsérült várat helyrehozni. Megkeresésére a vármegye Karászon, 1609. február 9-én tartott közgyűlésén a következő döntést hozta: „...ezen megye nemes urainak egyetemlegessége elhatározta, hogy mivel ő