Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
KÁTHAY MIHÁLY
kültek. „így egy napig sem volt Kalló az övék." Káthay az esetet megírta Kassára János Jakabnak, ahogy Belgiojosót nevezték, megtoldva azzal, hogy a Kállayak hadat gyűjtöttek ellene, ami talán nem is volt teljesen alaptalan. A kassai főkapitány pedig parancsot adott, hogy a bűnösöket fogja el, szállítsa Kassára, s a várost elvette a Kállay családtól. Más változat szerint Belgiojoso Kállay Ferencet és Miklóst büntetésből egy hónapra Váradra küldte, mivel a török meg akarta szállni a várat. Belgiojoso és Csomaközy András említése segít meghatározni Káthay akciójának az évét: 1603 márciusában történhetett. Azzal, hogy a „király képe" Kallót a kapitány hatalma alá juttatta, a vár helyzetén kétségtelenül javított, nyugodtabb lett a katonaság és a hajdúk élete. Azzal, hogy Káthay rátette kezét a földesúri jövedelmekre, ha nem is nagy, de egy megbízhatóan állandó jövedelemre tett szert. Ennek ismeretében a Belgiojosóval való ügyét is más megvilágításban kell látni. Mikor azt a bizonyos öt paripát kizsarolta, 59 s hűtlenségi perrel fenyegetőzött, Káthay nem volt teljesen fedezve, másrészt pedig nyilvánvaló, hogy a kassai főkapitány a szívességnyújtást úgy értelmezte, hogy azt valamivel a másik félnek illik viszonozni. Nem a szó valódi értelmében vett zsarolásról van szó, hanem annak a bizonyos valamit valamiért elvnek az alkalmazásáról. Ettől kezdve Kalló századokig nem került vissza a Kállayak birtokába annak ellenére, hogy a „Bécsországi végezés" és az 1609. évi országgyűlés is visszaadta. Ekkor éppen az egyik érdekelt, Kállay Miklós volt az alispán és országgyűlési követ is. 60 A beiktatás is megtörtént volna, Dóczy András kassai főkapitány és Kellemessy Mihály, Bocskay volt tanácsura meg is jelentek, de a hajdúk nyugtalansága miatt a dolgot későbbre halasztották. Az álmosdi, vagyis a diószegi harc után Kallóra nem köszöntöttek szép napok. Erről Szamosközynek két megjegyzéséből is értesülhetünk. Az egyik töredékben a menekülő Belgiojoso hadának a tokaji hajóhídon való átkelése utáni éjszakai mészárlásról a következőket írja: ,^4z rác Rakomaznál ezerhatszáz volt, kiket mind levágtanak feleségek, gyermekek nélkül, kiket Ujkállónál lakó helyekben vágtak le, megégetvén házaikat" 61 . A másik pedig: „Immár az rác had, kinek falujokat, feleségeket, gyermekeket az hajdúk azelőtt egynehány nappal levágták, dúlták és felégették volt, ezek is öszvegyülekezvén ... miérthogy az hídon nem mehettenek mindjárt által, mennek be Rakomaznak és ott telepednek le, nem félvén semmi ellenségtűl." 62 De magyarok is sokan elestek. „ Volt ott Rakomazon Lónyay János a. m. kétszáz magyarral, ezekben is nagy kár lőtt." Nem tudjuk, hol volt katona Lónyay János, sem az a Szegedi Markó, a rácok kapitánya, ki „csak szörin lovára ragadván és félig meztelenül úsztatja az Tiszát", lehet, hogy Kallóban, de az nem valószínű, hogy Kallóban két ezrednyi hajdúnak helye lett volna. A rác hajdúk Kallóban az alsó sorompónál laktak, a város palánkjának déli kapujánál. Ez a mészárlás is éjszaka történt, egyébként bemenekültek volna a várba, s nappal a várból elűzték volna a hajdúkat, kiknek különben ismerniük kellett a helyi viszonyokat. 59 MarczaIi, 1878.923. 60 SZSZBML, IV. A. I. Elenchusnom. 1. Fol. 104., 371. 61 Szamosközy, 1876-1880. 253. 62 Uo.
