Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

CSAPY KRISTÓF

CSAPY KRISTÓF A családja, mint a Bocskayaké is, a legendás Mic bántól származtatta magát. Nagyapjának, Csapy Györgynek második felesége Dobó Kata; apja eszenyi Csapy Farkas, anyja kiskállai Vitéz Jánosnak Klára nevű lánya. Első felesége Bocskay Anna, második pedig Telegdy Bora, a somlyai Báthory István elől menekült Telegdy Mihály lánya. Csapy Kristóf így az utolsó Várdayakkal és Szakolyi Miklóssal is közeli rokonságba került, de rokona volt az egész Felső-Tisza vidék, sógora Deregnyey Pál szatmári lovaskapitány, továbbá unokanővéreit Melith István, Melith Pál és Ibrányi Ferenc vette feleségül. Ezek után nem lehet meglepő, hogy részt vett Bekes Gáspár hadjáratában, 1575-ben. Egy eskütétellel kapcsolatban azt lehet következtetni, hogy 1552-ben született.

34 Nem tudjuk, mikor lett a kallói végház kapitánya, kapitányként legelső említése bizonytalan forrás szerint 1583-ból származik. Legalább 11 évig állt a vár élén, hadi tetteiről mégsincs semmi értesülésünk. Istvánffy még 1575-ben sem említi, Szamosközy is alig. Tudjuk, hogy a kállóiak részt vettek 1585-ben a turai vásár megütésén, azt említik, hogy 440 forint volt a kótyavetyén az egy főre jutó összeg, - egy kapitány öt és fél évi fizetése - de a kallói kapitányt sehol sem nevezik meg. Miksa főherceg 1586-ban, mikor sereget gyűjtött, hogy megszerezze a lengyel trónt, Prépostváry Bálinthoz írt levelében Csapy Kristófot is hivatja, de nem tudni, hogy elment-e. Feltűnő az is, hogy 1593-ban, a hosszú háború elején sem történik róla sehol, senki által említés. Ez esetben talán indokolt volt, hogy Kálióban maradjon, ugyanis Szinán pasa megparancsolta Báthory Zsigmondnak, hogy az erdélyi sereggel és a temesvári pasával vegye magához Ecsed várát s foglalja el Kallót.

35 Ecsed bevehetetlennek számított, Báthory István az ecsediekkel eltávozhatott Fülek alá, Kalló esetében azonban a példa követése nem lehetett ajánlatos. Úgy látszik, hogy Bethlen Farkas véleménye, miszerint „előkelő, nagynevű család tagja"

36 egyúttal értékítélet is, bizonyos ki nem mondott mellékzöngével. Jacques Bongars Csapy kapitánysága alatt, 1585-ben járt Kallóban. A következőképpen láttatja a várat: „Kalló mocsaras vidéken lévén, három bástyával ellátott kis vár. Tüzérségben és egyéb hadi kellékekben nincs hiány. A törökök közeledtére elsütik az ágyúkat, hogy a falusi lakosságot értesítsék, mire ezek az erősségekbe, vagy távolabbi vidékre menekülnek értékesebb halmijukkal. Helyőrség 200 német. Ezenkívül szép számmal vannak huszárok és szabadhajdúk is." A francia utazót és kíséretét, a szöveg tartalma utal rá, nem engedték be a város palánkján belülre. Ha ugyanis bement volna, látnia kellett volna a belül fekvő negyedik bástyát is. Nem tudhatta azt sem, hogy fele arányban magyar katonaság is volt a várban. Számunkra mindebből az a legfontosabb tanulság, hogy a városnak már ekkor megvolt a szerény védelmi rendszere, illetve egy lépéssel visszább 4 SZSZBML, IV. A. 1. Elenchus r.j. 1. Fol. 96. 5 Baranyai Decsi, 1982. 79. 6 Bethlen, 1982. 32.