Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

SENNYEY FERENC

őfelsége hűségére, ne romoljon s pusztuljon tovább is ez szegény haza. "

462 És ez az amnesztia még érvényes lesz az egész évben, nyilvánvaló jeleként, hogy a bécsi Haditanács belátta tévedését, és más hangon akar tárgyalni, mint három évvel ezelőtt. A nyár két fontos eseményt is hozott, egyrészt Spankau, kassai főgenerális, másrészt Sennyey Ferenc halálát. Az előbbi még július végén 22 elfogott rebellist megkínzása után húzatott karóba, ami a „publicus malefactorok" (nyilvános gonosztevők) büntetése volt, más szóval a rablásaikért bűnhődtek. A kallói főkapitányt is rebellisek ölték meg, pedig évek óta nem lehetett hallani róla. Sajnálatos módon a sátoraljaújhelyi levéltárban, azt az aktát, mely leírja halála körülményeit, régebben kigyüjtötték, úgyhogy az ide vonatkozó ismereteink hiányosak. Egy bizonyos Fekete János vezetésével egy rebellis csapat - Szirmay szerint 1675. július 30-án - Szabolcsból átkelve a Tiszán, nagytárkányi várkastélyában háza népét is felkoncolva, végzett vele. A várkastélyt annyira kirabolták, hogy az özvegy, Széchy Margit halott urának „szembekötőt, alá való lepedőt" nem talált.

463 A rablott holmit „Hörcsök Mátyás ... vette kezéhez szegény uram gyilkositul", - írta az özvegy - és megkísérelte, hogy tőle visszaváltsa.

464 A temetést a következő júniusban tervezte az asszony, de mint a sógora, Károlyi László írja: „ Mindennapi prédálások, marhahajtások, embereknek sarcoltatási megvadnak", így kétséges, mikor tették sírba Leleszen a konvent templomában Dóczy András, Barkóczy László porai társaságába. Síremléke ma már nincs meg. A gyilkos Fekete Jankó fosztogatásairól is jól ismert. Szuhayék 1672- és támadásától kezdődően Wesselényi hadában szolgált, majd Thökölynél találjuk. Spankau elhalálozásával Strassoldot Lipót július 27-én nevezi ki kassai főgenerálissá, úgy látszik, az ő kezdeményezése történt néhány erőteljesebb katonai intézkedés, így a „cirkálás", vagyis járőrözés hatékonyabbá tételére a kortársi kifejezéssel „góré "-kat (Aurris) emeltetett, Szabolcsban, Szamosszegen, s Hadházon. Ez a góré egy palánkkal, árokkal körülvett fatorony volt kis létszámú őrséggel. Nagyobb szabású, de eléggé rögtönzött építmény lett a böszörményi vár. Az akkor még dombon álló régi református templom övezetét alakították át legnagyobb részt fából készült védmüvekkel. A templom különálló fatornya figyelő torony, s egyúttal bástya lett. Mindkét létesítmény fontos stratégiai ponton állott. Szamosszegen átkelő helyeket ellenőrzött, míg Böszörményben a bujdosók első számú célpontját, a hajdú főkapitányság székhelyét védte, s lezárta a Tokaj felé vezető „erdélyi utat". Strassoldo másik jelentős lépése volt Debrecen megszállása december 6-án. Ezt szinte a bujdosók szuggerálták, mert már az előző évben is tartottak attól, hogy bekövetkezik.

465 Valójában Szabolcs vármegye kérte erre a lépésre a várományos kassai főgenerálist. A nyíregyházi levéltárnak egy dátum nélküli, gyakorlatilag senkitől át nem nézett aktahalmaza között egy másolat árulja el a dolgot. És ha a vármegye kérte, Dongó, 1837.207-209. Uo. 240. SZSZBML, IV. A. 1. Prot. 14. Fol. 142.